Get Adobe Flash player
Hungarian Croatian Czech English Finnish French German Greek Lithuanian Norwegian Polish Slovak Slovenian Swedish Turkish
Címlap Trendl Ferenc emlékei

Trendl Ferenc mesél

 Bámulatos memóriájáról tett tanúbizonyságot Trendl Ferenc, amikor az itt közöltekkel és további érdekes esetek leírásával gazdagította Budakalász történetét. A Nagy-Komáromba, a Klinger gyár dolgozóinak szervezett hajókiránduláson történt zátonyos balesetről, a Budavidéki Posztógyár valamint a Salzmann nevű textilgyár történetéhez kapcsolódó forrásértékű adat-kiegészítéséről, a fővárosba hajtó kereskedők vámkezelő állomásáról, a bolgárkertészekről, a Killer-féle és más borpincékbe történt orosz betörésekről, de az „erős emléket" hagyó özv. Bottalikó Péterné, hajdani postásnéniről is már csak egy következő kötetben tudunk részletesen beszámolni. Ezúton szeretnénk ösztönözni azon kedves olvasóinkat is, akik hasonló történetekre, további esetek leírására vagy elmondására szívesen vállalkoznának. (A szerk.)

 

 

 

 

Vendéglők


Radonics Zsiga bácsi vendéglője a Szentendrei úton volt a HÉV sínek előtt, az út jobb oldalán. 1940 körül építették vagy egy meglévő házból alakították át. Zsiga bácsi szerb ember volt, ürömi sváb nőt vett feleségül. Gröschl Henrik vendéglője a Fő tér sarkán, az Ürömi út jobb oldalán, a szerbek ünneplőhelye (búcsú, stb.) volt. Az udvart az Ürömi út felé magas kőfal zárta le. Részben lugasszerű növényzet volt. Belül ponyvát is lehetett kifeszíteni. Volt egy Flóra nevű lánya. A vendéglő mellett az udvarban, Szentendrei úti bejárattal volt egy ideig dr. Lengyel László községi orvos rendelője. Ez később átkerült a katolikus plébániakerttel szembeni lakóházba.

Özv. Milcz józsefné (Gisi básl = Gizi néni). Ürömi út 10. (Illés Bálintné dédnagyanyja.) Simon István veje, Simon Istvánné Éva lánya és Orlovits Józsefné Erzsébet lánya segítségével vezette a vendéglőt. Később Simonék vették át. A söntésen kívül az Ürömi úttal párhuzamosan egy nagy terem, mögötte az udvarban ugyancsak nagy, úgynevezett „szalettli" állott. Sok esküvőt tartottak itt. Az udvar hátsó oldalán, a Kereszt utcától a telek végéig érő hosszú épület volt. Elején egy helység mángorló berendezéssel. Utána több lakóhelység két külön bejárattal, átjáró az épület mögötti kertbe, istálló (ló, tehén) ... Az udvar végén WC, magán- és vendéglői használatra. Az udvarban kút működött. A kert felöli oldalon, a hosszú épülethez építve volt a fedett tekepálya. A kert hátsó részében egy nagy náddal (szalmával?) fedett jégverem. (Ma Illés Bálint és Mariann házának egy része áll rajta.)

„Gizi néni vendéglője" a Fő és Kert utca felső sarkán, a községháza közelében állt. A vendéglősnő Gröschl Gizella-ként született. Mindhárom házassága rövid éltű lehetett. Férjei: a.) Holli Sebő (+1926); b.) Schwartz Kálmán; c.) Zurmühl Lőrinc.

a.) Holli Sebő az anyai nagyanyám (Schieszl Györgyné, szül. Holli Anna, 1874) öccse volt. Nagyanyám volt az elsőszülött. Születési évét nem ismerem, de 1874 és 1900 között lehetett. Közös gyermekük, ifj. Holli Sebő, 1920-ban született. Később ő is vendéglősködött az anyai üzemben. 1956 végén Svájcban telepedett le. Jóval az ezredforduló előtt, úgy 1980-1990 között halt meg.

A Holli házaspárnak 1919-ben már meg volt a vendéglője. Édesapám az első háború után egy ideig munka nélkül volt. Szüleim 1919 februárjában házasodtak össze, apám mint újdonsült férj, Holliéknál pincérkedett s a konyhában is segített. Ott tanult meg főzni és a hússal bánni. Később is mindvégig csak apám járt a henteshez, húst vásárolni. Hogy az 1919-ben már fennálló Holli vendéglő mikor és közös erővel indult-e el, azt nem tudom. Az akkori vendéglő mindenesetre nem a Fő utca - Kert utca sarkán volt, hanem hét házzal lejjebb a Fő utcában, Koller Sándor később épített háza és asztalos műhelye után. Egy széles ház volt középen, nagy fakapuval, az udvarban sok lakással. A kaputól balra volt egy üzlethelyiség Fő utcai bejárattal, ez lehetett a söntés. 1938/40 körül a KIOE (Katolikus Munkásifjak Országos Egyesülete) bérelhette ezt a helységet gyülekezési helyként, én időnként már bejártam oda. A '40-es években egy órás üzlet volt ott.

b.) Schwartz Kálmánról csak annyit tudok, hogy Gizi néni második férje volt. Hogy volt-e saját vendéglője, arról nem tudok. Valószínűleg a régi, alsó házban lehetett a Schwartz-féle vendéglő.

c.) A harmadik férj a békásmegyeri Zurmühl Lőrinc volt. Özvegyember, előző házasságából ifj. Lőrincet hozta magával, aki ifj. Holli Sebőnél egy-két évvel idősebb, szintén a vendéglőben dolgozott. Mindkét fiatalembert jól ismertem, rokonként közeledtünk egymáshoz. Az új vendéglő valamikor a '30-as évek első felében épülhetett, emlékezetem szerint 1937-ben - amikor kezdtem iskolába járni - már ott állt és (özv.?) Zurmühl Lőrincné állt a cégtáblán.

Herczog József vendéglője a Fő utca 8. szám alatt - szemben a Weiszhár házzal, a mai Sváb tájházzal - volt. Herczog József már régen a kitelepítés előtt meghalt, özvegye vezette tovább a kocsmát, a fiai segítségével. Három fia volt: ifj. József az ács szakmát tanulta meg, unokanővéremet, a pomázi Wimmi Annát vette feleségül. 1940 körül fából, új disznóólat készített a szüleimnek. A '40-es évek elején halt meg. Családját Pomázról kitelepítették a Bruchsal környéki Kirrlachba. Két gyermeke az '50-es években kivándorolt Kanadába. Ferenc fia (sz. 1913.) csobánkai nőt vett feleségül, Kalászon egy gyermekük született, Román. János fia lett a vendéglős (sz. 1916.), a kalászi Faustich Terézt (sz. 1921.) vette feleségül. Ernő (sz. 1945.) fiúk még Kalászon született. Herczog nénit és fiait családostól kitelepítették. Herczog néni a Backnanghoz tartozó Unterschöntal-ba került. Fiai a környéken települtek le.

Mirk István Sport Vendéglője a Kert utcában állt. Erről nem tudok sokat, de nem is szükséges, hisz tulajdonosa még Kalászon él és megemlékezéseiben részletesen beszámolt saját- és vendéglője sorsáról. Schieszl Konrád vendéglője a Budai u. 54-ben működött. Erről a vendéglőről sem tudok sokat írni, hisz a falu tőlünk távolabbi részén volt. Talán távoli rokonok is voltunk, anyám született Schieszl Johanna. De nem is kell különösen ismertetni, hiszen Konrád bácsi kezdettől fogva nem volt ismeretlen személy és utódainak tevékenykedése folytán nem is fog feledésbe menni.

Én, mint kitelepített sorstársa azt találtam a legembertelenebbnek, hogy 59 éves korában egyedül kellett elmennie az idegenbe. Schorndorf közelébe, Plüderhausenbe telepítették őt annak idején. Amikor 1955-ben meghalt, én már nem Backnangban éltem, hanem a holland határhoz közeli Mönchengladbachban, így nem is értesültem róla akkor, mindjárt. Abban a faluban élő kalásziaktól hallottam később, az ottani őslakosok a temetés után kérdezték őket, hogy ki volt ez az ember? Mert ők ebben a faluban temetésen még nem láttak annyi embert, mint a Konrád bácsién.

A Luppa csárda a Duna-parton működött, tudtam róla, de nem jártam ott.

Mandjik Márton vendéglője szintén a Duna partján üzemelt. Eredetileg fivére, Mandjik Ágoston, a Guszti bácsi (ács és épületfa kereskedő) alapította és építette. Nagyon jól menő étterem volt a nyári szezonban. Jó időben rengetegen jöttek fel Budapestről csónakkal, motorcsónakkal és itt étkeztek vagy üdítőt fogyasztottak, na meg vásároltak még dohányárut is. Marcinak specialitása volt a palacsintasütés: ha az egyik oldala megsült, úgy dobta fel a palacsintát a serpenyővel, hogy a visszaesésnél a még nyers oldala kerüljön alulra. Az is volt a neve, hogy „palacsinta király". Én gimnazista koromban hetenként egyszer vittem le a házunkban levő trafikból dohányárut a Marci bácsihoz. Ezért nekem járt ott egy rántott ponty finom sült burgonyával (roscheubni), salátával és egy „Balila" nevű üdítőital 2 dl üvegpalackban, több ízű volt: málna, narancs, citrom, a mai Fantához hasonlított. Volt Marci bácsinak egy nyugalmazott, félkarú százados törzsvendége, Budapestről jött motorcsónakkal a nyitástól kezdve, olyan színe volt mint egy indiánnak.

Marci bácsi vendéglőjétől valamivel feljebb, Szentendre felé volt a kalászi asszonyok kedvelt mosóhelye. A Duna itt sekély és kavicsos volt, jól lehetett benne mezítláb állni. Ettől kicsit feljebb, a Luppa csárdához közel, nem messze a parttól eléggé eliszaposodott volt a vízpart. Ide jártak a gyerekek - különösen meleg nyári délután - hancúrozni. Bekenték magukat iszappal, majd így szárítkoztak meg a füves parton. Folhoffer vendéglő. A szentendrei sziget alsó végén, talán már Békásmegyerrel szemben volt egy csárdaféle vendéglő, melyet a Kert utca 1. szám alatt lakó Folhoffer fiúk (talán csak egy volt) béreltek. Anyjukat és Angela testvérüket kitelepítették. Még nagyon kis koromban, ötéves lehettem, átvittek egyszer, csónakkal. Ebben a Folhoffer házban, az udvartól jobbra fekvő épületben volt a szociáldemokraták gyülekező helye. Legalább is egy ideig.

Boltok, kereskedések


A Máté-féle vegyeskereskedés a Pomázi út elején volt, abban az épületben, ahol az utolsó években a Posta működött. Az üzlet valószínűleg az asszonyé volt, keresztneveiket nem tudom már. Máténé a Budai u. 5. sz. alatti vegyeskereskedés tulajdonosnőjének, Kurtz Jánosnénak volt a lánya.

Milcz Vilmos vegyeskereskedése a Szentendrei u. 10. sz. körül lehetett, a Posta közzel szemben. Lakásuk a Postaköz 5. szám alatt volt. A Fő téri Tura házban az Ürömi út oldalán, a szerb templomhoz közelebbi részen volt egy Zlatoja vagy Zlatolya nevű szerb legényembernek egy kis boltja. Főleg élelmiszert és édességet árusított.

A Kereszt utca 3-ban volt Kurtz Jánosné (lásd. Máté féle vegyeskereskedésnél) másik lányának egy vegyeskereskedése. Lini néninek hívtuk (talán Karolina volt a neve), férje pedig Gyukity vagy hasonló nevű volt. A Magyar utca 2. számú házban az Ürömi út bal oldalán, a Trendi-, Mikó-, Petrovits-házak felett volt egy Milka nevű néninek egy kis vegyeskereskedése. Lánytestvére is ott lakott a belső házban, ő is segített az üzletben.

A Magyar utca bal oldalán, a 3. szám alatt volt egy széles ház, az utcai oldalon három helyiséggel. A középsőben volt Berger Miksáné Itzik Rozália boltja. Nem volt jól menő bolt, alig volt áru benne. A Berger házaspárt Edit és Klári lányukkal 1944-ben elhurcolták, '45-ben csak Klári jött vissza, a többiek elpusztultak.

A Magyar utca 1 l-ben volt Milcz Lajosnak a vegyeskereskedése, ott, ahol az út jobbra kanyarodik. Ő maga földműveléssel is foglalkozott, az üzletet főleg felesége, szül. Schmidt Róza vezette. Lajos a vendéglős Milcz József fia volt. Feleségét a két gyerekkel kitelepítették. Lajos a fogságból mindjárt Németországba jött. Abban az üzletben, a '30-as években Milczék előtt Kutasi Károly volt a boltos.

Id. Schmidt Sebestyén vegyeskereskedése a Fő utca 15-ben volt. Feleségével együtt kitelepítették őket, később sikerült visszatelepülniük.

A Hangya Szövetkezet a Fő utca 20-ban működött. Gyerekkoromban az udvari kapu jobb oldalán volt az árusító helység, baloldalt a raktár. A ház körülbelül 1920-ig dédnagyszüleim, Holli Antal földműves és gyümölcskereskedő és neje (szül: Mandl Julianna) tulajdona volt. Dédnagyanyám tejjel, tejtermékekkel és tojással kereskedett. A bal oldali részben volt a boltja, ahol most a trafik és papíráru bolt van. Ők maguk készítettek tejfelt, túrót és vitték Budapestre. Anyám és testvérei ebben a házban születtek. Teréz húga és férje, Parti Márton a '30-as évek elején is ott laktak, Marci bácsi ott cipészkedett. A mai trafik helyén akkor borbélyüzlet volt. Gerula Józsefvegyeskereskedése a Fő utca bal oldalán volt, a katolikus templom előtti házban, neje Reiter Magdolna, sváb asszony volt. Józsi bácsi nagyon szerette a gyerekeket, nekik sajnos nem lett. A ministránsok ájtatosságok előtt vagy után gyakran hancúroztak a templomudvarban. Ha megéheztek, bementek Józsi bácsihoz, az már tudta, mi van. Kérdezte tőlük, éhesek vagytok? A válasz rendszerint igen volt. Akkor bekiáltott a konyhába: - Léni, főzzél a fiúknak mákos tésztát! Kitelepítették. A Klement ház a plébániával szemben volt, rézsútosan. Hátul volt a pékség, elől az utcán egy vegyes bolt működött.

Kurtz Jánosné boltja a Budai u. 5. sz. alatt volt. István (Pista) fia is az üzletben dolgozott.

Hau János üzlete a Budai u. 28-ban alatt volt (a Megszólalnak a kövekben is szerepel). Később veje, Krivalszki Márton vette át az üzletet. Özvegyét, Hau Jánosnét kitelepítették.

Welsz bácsinak is volt egy üzlete, a Gröschl vendéglővel szemben, a Fő utcán.

Haller Ferenc kereskedése a Magyar utca 6-ban volt. Halála után Magda lánya, Jurkovics Józsefné (?) vette át.

Hentesek, mészárosok


A Herczfeld hentesüzletet a Fő téren később Krepárt János vette át. Schieszl Antal hentesüzlete a mozi jobb oldalán, a Fő utca 7. szám alatt működött. Nővérével őt is kitelepítették.

Báder Márkus mészárszéke a Fő utca 34-ben volt. Őt is kitelepítették.

Rőfös és rövidáru üzletek


Denkstein Jenő boltja a Fő utca 8. alatt, szemben a mozival működött. Schieszl Józsefné üzlete a Fő utca 14. sz. alatt, a gyógyszertár mellett volt. József nevű fia is az üzletben dolgozott. Kitelepítették őket is.

Pékségek, cukrászda


Cerula József péksége a Fő utca, Holli vendéglő és a Weiszhár ház között üzemelt. (A pékség az 1960-as években is működött, mi is ide hoztuk a kenyeret, megsütni - Wágnemé megjegyzése.)

Motusz Alajos péksége a Magyar utca 12 és 14 közötti sarokban működött. Eredetileg hentes volt, de az én időmben már a pékséget űzte. Klement Jánosnak is péksége volt a Fő utcában.

A Stampf nevű pék 1940 körül nyitotta meg üzletét a Fő utca 32. alatt. Neje egy Wieszt lány volt a Diófa utca 2-ből. Tudomásom szerint ő volt az egyedüli kalászi pék, aki nagyobb mennyiségű kenyeret sütött eladásra is. Zsemlét, kiflit rendelésre házhoz is szállított.

Müller József cukrászdája a Fő utca 4/b. és a Kálvária utca sarkán állt. Az övé volt Wenczel Ferenc kezdeti mozi terme. Nejével kitelepítették a Backnangi járásba.

Riesz József cukrászdája volt a Kert utca 23-as ház, bal oldalon, ahol a Vasútsor felé megy az ember. Nem volt saját eladási helyisége, az egyik szobában adta el a készítményeit. Rendelésre sütött, de hétvégeken volt kész áruja, eladásra. Nyáron fagylaltos kocsival járta a falut. Gyertyát is készített. Ő maga nem élte meg a kitelepítést, családját, az asszonyt és három lányát (Róza, Teréz, Magdolna) kitelepítették.

Trafikok


Bloch Hugó üzlete a Szentendrei úton volt.
Özv. Huber Mártonné a Magyar u. 2.-Ürömi út sarkán árusított.
Metzger Jánosné a Fő utcán, körülbelül a Schieszl vendéglővel szemben működtetett trafikot.

Szávó bácsi szerb trafikos volt. Azt nem tudom, hogy eredetileg hol állt trafikja, de a '30-as évek végén a Fő téren, Gizi néni vendéglőjével szemben nyitott üzletet. Később Budakalász felsőn, a Lenfonó megálló épületében volt egy kis boltja. A HÉV és a Klinger gyár miatt nagyon jól mehetett. A Fő téri trafikja megnyitása előtt ott egy Davidovits Dávid nevű embernek volt az üzlete. Gabonaféléket, lisztet, takarmánylisztet forgalmazott. Emellett a ház előtti, keskeny Barát patak felőli oldalon a falu egyetlen benzinkútjat tartotta fenn. (Két darab öt vagy maximum tízliteres, skálával ellátott üveghengerbe, ingaszerűen kézzel meghajtott pumpával, felváltva töltötte a két hengert illetve ürítette őket a vevő tankjába vagy a tartályába.) Hogy mi lett vele később, azt nem tudom. Ez egy, az utcáról befelé hosszan elhúzódó ház volt. Körülbelül a közepén volt egy közepes nagyságú helyiség, külön bejárattal az udvarról. 1944-ben - az angol-amerikai bombatámadások megindulása után - ott rendezték be Budakalász légoltalmi őrségét. Mint leventeköteles, én is be voltam osztva. Volt áramtelepes rádiónk, melyre állandóan figyelnünk kellett. Ha az ellenséges gépek az Adria felől közeledtek, akkor az „Antal" körzetet hívták fel (talán Nagykanizsa környéke volt). Ha már a „László" került sorra, akkor mi voltunk érintve. Volt egy kis kézi meghajtású, háromlábú szirénánk, ezt kellett néha megszólaltatni. Elég nehezen indult és csak az volt a feladata, hogy felhívja a figyelmet a veszélyre.

További üzletek és iparosok


Zöldség, gyümölcs: a Fő téren, a Gröschl vendéglő folytatásaként, Ürömi úti bejárattal volt egy kis zöldségüzlet mellékhelyiséggel, Csenki István volt a tulajdonos.
A Homyák fiúknak (Gergely, Gyuszi) zöldség és gyümölcs üzlete a Fő utca 6-ban.
Zöldség árusítás a Szentendrei út elején, jobb oldalon a házban/udvarban volt, - egy szerb (bolgár) család eladóhelye. Szóka néninek hívták az asszonyt.
Virágüzletre nem emlékszem. A Kőbányai úti kastélyban működött egy virágkertészet, ott lehetett virágot vásárolni.

Sörlerakat az ún. Báder házban, a Fő utca 10 (?) alatt működött, Schmidt Konrádnak, id. Schmidt Sebestyén fiának az üzlete volt. Reketye Nándor lakatos műhelye az Iskola utca elején, a szerb iskola felett üzemelt.
Wechinger József géplakatos műhelye a Bloch trafiktól jobbra volt a Posta köz sarkán. Lakóháza az Ürömi út 18-ban volt. (A felesége nagyon törékeny, kedves nénike volt, a 60-as években otthon varrogatott megjegyzés: Wágnerné)

Metz István kalap és sapka boltja és műhelye a mai Ági trafik helyiségében volt. Az ürömi születésű ember felesége - Mária - Schneider Mátyás festő és mázolónak volt a lánya. A Diófa utcában laktak. Kitelepítették őket. Szerencséje volt, Gaildorfon mindjárt folytathatta szakmáját. Schneider Mátyás, festő-mázoló a Fő utca 30-ban lakott. Feleségével kitelepítették.

Schwartz Károly cipész műhelye a Fő téri Tura ház végén volt. Schieszl János cipész műhelye a Kert utcában volt. A háború vége felé a Bloch trafik helyiségében nyitott műhelyt és üzletet. Kész cipőket is árusított. Fiatalabbik lánya, Margit (Katonáné) Szentistvántelepen lakik. Juhász Ferencnek férfi és női szabászata a Magyar utca 1-ben (velünk szemben a Szkorits ház mellett) volt.

Kötőde is működött Kalászon a 40-es években. Ez már több embert foglalkoztatott. Csak üzleteknek dolgoztak, Budapestre.

Fodrászok


Miskolci Károlynak a Szentendrei út jobb oldalán, a felső (Malom?) patak közelében volt férfi és női fodrász műhelye. Felesége a Zánczky családdal rokonságban áll. Bélyeggyűjtő is volt, ha nem volt kundschaftja (vendége) velünk, gyerekekkel is foglalkozott. Nála cserélgettünk, de venni is lehetett tőle bélyeget.

Klosztermaier Ferencnek az Ági trafiknál, a mai háztartási bolt helyén volt férfifodrász üzlete. Három fia - Ferenc, János, István - szintén a szakmában dolgozott, Gizi lányuk kivételével az egész családot kitelepítették.

Schmidt Antal férfi és női fodrász üzlete a Fő utca 6-ban, Hornyákék mellett volt. A helyiségben ma is fodrász működik. (A Hánzi bácsi fia volt.) Wagner Józsefnek a Fő utca 28-ban, az Alsóvár utca sarkán volt borbély üzlete. Két fia is a szakmában dolgozott.

A Tasnádi férfifodrászat a Fő utca másik oldalán, az iskola és a templom között működött. Korábban Trendl-nek hívták, pomázi születésű ember volt.

Szikvízgyártók


Schmidt József, Kert utca 3.

Schmidt János, Kert utca 6. (?)

Schieszl János cipész (Mária) és Steiner Mihály (Júlia) apósa. Nagyon vidám, tréfás, huncut ember volt. Csak Hánzi bácsinak vagy Hansi Vetternek szólították. Ez annyira el volt terjedve, ha például a lányairól beszéltek, akkor azt mondták, hogy a Hánzi Mári vagy Hánzi Julcsi. Wenczel Lőrinc (korábban Gröschl), Kert utca 10 (?), neje szül. Gröschl Paula. Lőrinc apja a kitelepített Wenczel István cipész volt. Schmidt Antal, Kert utca 19, neje Werba Anna. Ki lettek telepítve. Geradstetten ben újra szikvizet gyártott.
Kamp Mártonné és fia a Fő utca 22-ben gyártott szikvizet. Márton fiát kitelepítették.
Ifj. Szedlák János (a bíró fia), Fő utca 38. szintén szikvizes, az egész családot kitelepítették.

Egyéb


Kesztyűs Istvánnak a Kert utcában volt kovácsműhelye. Berger Miksának a Magyar utca 3-ban, házának alsó, Barát patak felöli részén asztalosműhelye volt. Nagyon kedves, becsületes ember volt. Mint már feljebb írtam, 1944-ben elvitték.

Kuritz Ignác övegező Berger Miksa asztalos műhelye mellett lakott a családjával. Ők szlovák származásúak voltak, Gyuriczáék rokonai.

Göfz Vilmos szabász, ürömi születésű ember, a Pataksor 2. sz. alatt dolgozott.

 

 

Az oldalról I Kapcsolat I Impresszum