Get Adobe Flash player
Hungarian Croatian Czech English Finnish French German Greek Lithuanian Norwegian Polish Slovak Slovenian Swedish Turkish
Címlap Szépmíves írások Történelmi A nádori pecsétnyomó

A nádori pecsétnyomó

Gróf Pálffy nádor elveszett pecsétnyomója


Alkonyodott. A kanyargós, keskeny úton nem járt már senki. Mélységes csönd ülte meg a város határát, de ennek semmi köze nem volt a békéhez és nyugalomhoz. Nyomasztó, feszült csönd volt ez, mint viharban két égzengés között, mikor az ember gyanakodva szemléli a tájat, és nem is sejtheti, mi történik vele a következő pillanatban. Békétlen, nehéz idők voltak, mint már nem egyszer a magyar történelem során. II. Rákóczi Ferenc hadai álltak ki az osztrák császári csapatokkal.
A feszült, vészterhes csöndet a Budáról kivezető úton váratlan lódobogás törte meg. Szürke, fakó porfelhő kísérte Sándort, a deákot, amerre járt. Megsarkantyúzta Hajnalt, kedves almásderes lovát, s nyergében előrehajolva biztatta:
- Gyerünk, Hajnal, még egy kicsit vágtass tovább! Nincs már messze a szállásunk, ahol megpihenhetsz!

Poros, fakó köpenyét a szél meg-megcibálta, ahogyan kiegyenesedett a nyeregben. Senki nem ismerte föl ebben a szakadt gúnyás, megviselt vándorban gróf Pálffy nádor írnokát, s ő éppen ezt akarta. Fontos dologban járt. Másnap délben Érsekújváron kellett lennie a nádornál, aki hadaival ott állomásozott. Hozzá kellett eljuttatnia azt az iratot, mely ott lapult köpenye belső zsebében, s melyre a pecsétet rátenni az ő feladata volt Budán. A pecsétnyomó, a majd tenyérnyi, színezüst nádori pecsétnyomó is ott rejlett zsebében, ő pedig igyekezett, hogy ezeket mihamarabb Pálffy Miklós grófhoz eljuttassa.
Leszállt már az este, mikor meglátta az első halvány, pislákoló fényt. Az ott már Káloz falu, ahol szállást találhat. S mintha gazdája gondolatai erőt adtak volna az őt vivő lónak, Hajnal patkói mind szaporábban dobogtak, s ló és lovasa kisvártatva befordultak a dombtetőn lévő régi ház oldalához. Fehér inges, ősz hajú parasztember került elő, nyomában felesége.

- Hozta Isten az urat! Kerüljön beljebb!
Az asztalon frissen szelt kenyér és egy bögre hűs aludttej várta. Sándor deák kimerülten rogyott a lócára. Küldetése nehezén már túl volt. Sóhajtva tört egy darabot a kenyérből, s maga elé húzta a tálat. Holnap, amint pirkad, elindul Tótfalu irányába, ott átkel a Dunán, s délre, ha Isten is megsegíti, gond nélkül ott lehet Pálffy nádornál, Újvárban.
Hátralökte köpenyét a vállán, s az lecsúszva róla, elterült a lócán. A pecsétnyomó nagyot koppant, s a zseb sarkába gurult. Nem tudta Sándor deák, sosem vette észre, micsoda nagy szakadás éktelenkedik annak a zsebnek az alján.
Elfáradt. Aludni tért, s a másnap hajnal már úton találta. Mikor pedig a nap korongja a delelőn járt, ő ott állt Pálffy nádor előtt, s tisztelettel helyezte elé az aláírt, s pecséttel ellátott iratot. Ragyogó szemmel nézett a nádorra, aki elégedetten bólintott.
- Jól van, ügyes voltál, fiam. És most add a pecsétnyomót.
Az írnok a zsebébe nyúlt. Zsebébe nyúlt… és elsápadt. A pecsétnyomónak, a színezüst nádori pecsétnyomónak hűlt helyét találta. Rémülten kapkodott egyik zsebéből a másikba, de csak nem került elő sehonnan.
- Magam sem értem… - hebegte riadtan. – Sehol sem találom… Tán ellopták, uram!
A nádor szeme haragvón megvillant.
- Azt ajánlom, Sándor, kerítsd elő gyorsan, ha jót akarsz magadnak!
Sándor írnok beleremegett a nádor pillantásába. De akármilyen ijedt lett is, a pecsétnyomót csak nem találta. Hogy is találta volna…
Ott hevert az Káloz falu egyik udvarában, s egy porban csúszó kisgyermek elnyílt szemekkel csodálkozott rá. Bámulva forgatta kis, maszatos ujjai között, s hogy soha ne kelljen tőle megválnia, ügyesen bedugta két lapos kő közé az udvar sarkában.
Ugyanez a nap gyászos véget ért Sándor deák számára. Meg kellett válnia a Pálffy nádor mellett betöltött magas hivatalától.
S a nádor ettől a naptól fogva pecsételésre az ujján viselt, családi pecsétgyűrűjét használta, és soha, senkinek be nem vallotta, hogy mi lett a nádori pecsétnyomó sorsa.

 

 

Barcza Katalin

 

 Gróf Pálffy Miklós 1706-ban elveszett nádori pecsétnyomója Budakalászon került elő, a „Berdó”-nak nevezett domb alatt, a Jókai utcában, egy házalap ásásakor, s a Nemzeti Múzeumban őrzik.
Nem lehet pontosan tudni, hogyan veszhetett el, de azt tudjuk, hogy a kalászi szerbek nem szimpatizáltak a kurucokkal, s még a mai nap is két utca neve sejteti, hogy valamiféle „nemesebb” épület álhatott valamikor a Berdo dombján; „alsóvár utca” „felsővár utca” a két oda vezető utcának a neve.

 

Meglepi-kép

Az oldalról I Kapcsolat I Impresszum