Get Adobe Flash player
Hungarian Croatian Czech English Finnish French German Greek Lithuanian Norwegian Polish Slovak Slovenian Swedish Turkish
Címlap Szépmíves írások Történelmi György uram és az apácák

György uram és az apácák

Igaz történet az ezerötszázas évekből

György uram mogorván lépkedett az óbudai serfőzők piacán keresztül a Káptalan nagy sárgás-szürke tömbje felé, amely ott magasodott a Péter-Pál templom hátterében. Elnézett a Klára- rendi apácák kolostora felé, ahol boldogemlékű Erzsébet – egykor volt nagy királyunk, az idegen származású Anjou- családból való Nagy Lajos édesanyjának – földi hamvai nyugosznak. No bizony, gondolta magában indulatosan, mennyivel mások ma a Klára- apácák, mint odaát a Nyulak szigetének nevezett szigeten lakó apácák.

Pedig milyen szépen is alakultak a dolgok az elmúlt fél évben! Az, hogy ifjúként már a királyi udvarban lehet apród, kitüntetés egy magafajta nemes embernek. Az pedig, hogy ősszel, mikor a Király elvonult a böjtöt megtartani Diósgyőr várába, Thordai Imre kanonok meghívta Buda melletti házába, külön nagy kitüntetésnek számított. Igyekezett is kihasználni a lehetőséget, s lóháton naponta bejárta a környéket. Volt nap, amikor fellovagolt a régiek nyelvén Kewel-nek, azaz „kopasznak” nevezett nagy hegyre, volt amikor a kanonok úrral fácánra vadásztak a dombok lába és a Duna partján fekvő Kysseng között elterülő vizenyős- zsombékos területen. Akadt nap, amikor érdeklődéssel nézte az egykori kabar lázadók itteni szórványtelepén – melyet róluk most is „Kaluz- falvának” hívnak – serénykedő két hajóács családot, milyen ügyesen munkálják meg a fát, hogy abból borda, tőke, vagy oldal-deszka legyen.

Éppen ez érlelte meg benne is az elhatározást, hogy éves pénzéből elcsippent valahogyan szórakozásra is egy keveset, s ha már ilyen szerencsésen alakultak dolgai, itt, az immár ismerősökkel csináltat egy takaros négyevezős hajót. Mert azt lovaglásai során tapasztalta, hogy ritka szép sudár, erős, egyenes fák nőnek a Kewel-hegy oldalában. Nem lehet véletlen, hogy a Szent Andreason serénykedő hajóácsok – akik a királyi naszádosok hajóit készítik –, szintén innen, Kolthai Gáspár uramtól veszik javarészt a borda-fákat. Meg is lett annak rendje szerint az egyezség, s amikor tavasszal a király levelével Budáról Visegrádra haladtában megállt a kaluzi hajóácsok portájánál, örömmel látta, épül már az ő sajkája! Serénykedtek is a munkával, meglett időben a hajója, levontatták Kyssengh öblébe, s csaptak is áldomást a nevezetes eseményre, elkeresztelvén hajóját a szépen csengő „Francel” névre. S hogy aznap nem indult már útnak Budára, az csak természetes... Volt hálása Thordai uram szerény házában.

*

Képzelheti hát mindenki, ki ember fia, mekkora volt megrökönyödése és ámulata, amikor másnap leballagott a jó távoli öbölhöz, s a révészek hajója mellett nem találta a maga vadonatúj járművét! Csak forgatta először fejét jobbra-balra, hogy tán valamely szellem tréfálkozik vele, de a révészlegények elmondása alapján bizonyossá vált: az éjjel két sötét alak elkötötte vadonatúj hajóját! De cifra is lett György uram kedve! Emlegetett pogány törököt, útszéli ocsmány rablót, s bizony kilátásba helyezte a négyfelé vágást, ha megkapja sajkája tolvaját. Csak abban volt bizonytalan, hogy felfelé, Visegrád felé vagy inkább a víz sodrását is kihasználva, lefelé iramolhattak-e a tolvajok?

Annál nagyobb volt meglepetése, amikor hazavergődvén Budára, cimborájával bóklászva a Duna partján, megpillantotta a hajóját odaát, a szigeti apácák kikötőjében.

*

A Káptalan írástudó papja békésen végighalgatta György uramat, bár amikor soror Benignát, a szigeti apácák főnökasszonyát a pogány törökökhöz hasonlította, – akiknek tudvalevő, hogy nem a nyakukon illik hagyni a fejüket – megpróbált némi ellenvetéssel élni, de látva az ifjú tüzes szemét, no meg szablyályát, jobbnak találta, ha a mindent-meghallgatás állapotában marad.

– Dejszen akkor megvagyon kelmed Francel nevű hajója – nyugtázta a történteket, amikor apród uram elbeszélése végére ért.

– Meg, hogy a mennykű...

– Csakhogy soror Benigna azt állítja, úgy került hozzájuk a hajó, hogy észrevették, amint gazdátlanul úszik lefelé a Dunán, és a kertészük szállt csónakba, evezett oda hozzá, s vontatta a kikötőjükbe. S amit Isten ajándékba adott nékije, azt ő nem adja oda bárki földi jöttmentnek. Márpedig tanúnak megidézhető a két révész, akik nyilván esküvel is vallani fogják, hogy láttak két csukjás alakot, akik elkötötték a sötétben a hajót!

– Ezek szerint kegyelmed ítélkezést kíván a szigeti apácakolostorral szemben? – kérdezte a Káptalan írástudó papja.

– Azt, az igazságot mondtam el! – válaszolta György uram.

*

Az úr ezerötszáz és huszonharmadik esztendejében azon panasszal fordult hozzánk...

kezdte el az írást a szerzetes.

– Mi is a becsületes családi neve vitéz uram? – fordult az ifjúhoz. Merthogy Benigna nővérünk, meg a török fejét szívesen nyisszantgatja le így szóban, azt már tudom.

– Nem szóban vitézkedek én, ha kell, aprítom a törököt valójában is! – válaszolt az ifjú. Különben Mekcsey György a becsületes nevem.

– Vitéz ember légy, mondta ki az Ament az idős szerzetes.

 

Kátai Ferenc

A szűkszavú oklevél arról tudósít bennünket, hogy Mekcsey György uram panasszal fordult a nyulak- szigeti Mária rendi apácák ellen. S mivel hajóját az apácák öblében találták meg, de azt nem adták vissza neki, ezért kapjon a kolostortól két aranymárkát. Mint ahogy egy másik oklevélből tudjuk, hogy volt itt háza Thordai Imre kanonoknak, s az 1820 körül készült régi térképen még látható a Fácánberek nevű rét.

Meglepi-kép

Az oldalról I Kapcsolat I Impresszum