Get Adobe Flash player
Hungarian Croatian Czech English Finnish French German Greek Lithuanian Norwegian Polish Slovak Slovenian Swedish Turkish
Címlap Mirk Márton mesél

Mirk Mártonnal beszélgetés

Tartalomjegyzék
Mirk Mártonnal beszélgetés
A moziépületről
Filmek, közönség
Híradós postagalamb
Kitelepítés
Államosítás
A téglagyárról
Minden oldal

 

1920. január 11-én születtem*, Budakalászon. Az volt a mi házunk, ahol most a postaépület van. Édesapám 1919-ben, a világháborúban szerzett betegségében halt meg, úgyhogy engem nem is látott. Mint hadiárva éltem az anyámmal meg a nagyanyámmal négy évig. Ezután jött Wencel Feri bácsi, aki elvette az anyámat.

(2006. május 3-án Mirk Marci bácsi elhunyt. - A szerk.)

Nagyanyám figyelmeztette őt: Ez egy hadiárva gyerek, ha te egy ujjal hozzá mersz nyúlni, akkor széjjeltéplek. Apám megígérte, hogy rendes lesz hozzám. Nem is volt semmi baj. Arra emlékszem, amikor elmondták, hogy holnap jön az új papád, én, uzsgyi, be az ágy alá, hason becsúsztam. Öt éves voltam akkor. Csalogattak mindennel, de én csak nem jöttem elő. Na, aztán megtört a jég, hát két-három óra múlva mégis előmerészkedtem és csodálkozva néztem, hogy ez a bácsi lesz az új apám. Rá egy évre megszületett a húgom, akivel nagyon szerettük egymást.



Ott éltünk 1933-ig. Apám - vagy nevelőapám - a Klinger gyárban kazángyári lakatos volt, anyám ugyanott ponyvavarrónőként dolgozott. Nagyon nehéz foglalkozás volt. A ponyva nehéz textilanyag, azt ide-oda kellett cibálni. Nagy varrógépek voltak, mert csak azon lehetett a ponyvát feldolgozni. Nemcsak ponyvavarrógépen dolgozott, ezeket a ponyvákat bekátrányozták, illetve impregnálták, azzal húzták be a MÁV-vagonok tetejét. Akkor még nem úgy volt, mint most. 1926-ban egy isteni szikra pattant ki az agyukból: ők építenek Kalászon egy mozit. Nagyon kevés embernek jutott volna eszébe ilyesmi.


- Főleg ilyen kis faluban, Budapest közelében.

- Akkor Budakalászon talán kétezer lakos volt. Az úgynevezett Müller-házból csinálták a mozit hét évig. Hét év alatt meggondolták magukat, építenek egy mozit. De hol? Minden ház foglalt volt itt, őslakosok voltak. Itt, a mostani moziépület helyén, keresztben, az úttal párhuzamosan volt egy öreg ház. Az a nénikémé volt. Tulajdonképpen két telek, az öreg Weiszhar-ház és a nénikém háza, szóval kerítés nem volt a két telek között. Ezt kinéztük magunknak. Mi az ára? Azt mondja a nénikém: Ennek nincsen ára, vegyetek nekem helyette valamit, és én kimegyek, akkor a tietek lehet. Na, így vettünk a nénikémnek a Zöldfa utcában, szemben a János utcával egy házat, jó nagy kertje volt. Ő odament és cserébe nekünk átadta ezt a telket. Itt kezdtük a mozi építését.



Az oldalról I Kapcsolat I Impresszum