Get Adobe Flash player
Hungarian Croatian Czech English Finnish French German Greek Lithuanian Norwegian Polish Slovak Slovenian Swedish Turkish
Címlap Magamról

Magamról

Magamról

A Jász-Nagykun megyei Karcagon születtem, szüleim révén többnyire kun és székely vér ,,csordogál ereimben''... Gyermekkoromban 100-150 éves sírhantok között futkároztam pajtásaimmal, s este petróleumlámpa világította meg a kemencével fűtött szobát. Anyai nagyanyám, Tekse Julianna okuláréját orra hegyire tolva, a könyvet a petróleumlámpa mögé tartva fáradhatatlanul olvasta nekem a szebbnél-szebb meséket a hosszú téli estéken. Aztán egyszer ünneplőbe öltöztettek, s felutaztunk a ,,nagyfaluba'' -- ahogy drága jó nagyapám nevezte a benzingőzös Székesfővárost. Fent-tartózkodásunk másnapján kivittek a Városligetbe: csodát látni. No, ámuldoztam is, hogyan tudták azt a várat az ország annyi részéből összehordani! S egyszercsak ott álltunk egy szobor előtt: fenséges tartásban egy nagyságos alak, csuklyája eltakarja, épphogy sejteni engedi arcát; bal kezével egy nyitott könyvet tart, mintegy az első sorokra mutat rá.

P. mester ő, a Névtelen, -- aki az első összefüggő történetet megírta a Magyarokról -- tudtam meg. Nagyanyám fellépett a lépcsőkre, hogy elolvassa nekem, mi van a könyv látható lapjára írva... P dictus... kezdte, majd elakadt. Rövid hümmögés után lejött a szobortól, s megsimogatva fejemet emígyen indokolta elhallgatását: nincs nálam a szemüvegem, nem tudom elolvasni, mi van odaírva. Majd ha nagy leszel, te magad is tudsz már olvasni, s akkor gyere el ide, és olvasd el helyettem is az odaírt szöveget...

Biztos nem kell mondanom, hogy amikor legénykoromban -- már ,,székesfővárosi'' lakosként -- a Ligetben jártam, első utam Anonymus szobrához vezetett: nézzük csak, mit tartogatnak a bronzkezek? S mai napig emlékszem megrökönyödésemre, hogy -- bár jó a szemem, s kitűnően megtanultam olvasni is -- hiába ismerősek egyenként a betűk, érthető szavakká mégsem formálódnak. Akkor határoztam el: egyszer érteni fogom azokat a szavakat is...

Így kezdődött olthatatlan érdeklődésem a történelem, népünk, országunk múltja iránt. Szerencsés is voltam: már gyerekfejjel részt vehettem a fonyódi vár ásatásán, később a budai vár feltárásain, majd óbudán Kaba Melinda és Bertalan Vilmosné mellett lehettem, amikor római és középkori épületeket ástak ki; a csodálatos ,,Hercules-villa''-beli mozaik felfedezésekor... és egyre többet értettem meg a Mester lapjaira írottakból...

Budakalászra, jelenlegi lakóhelyemre mint kultúrmunkás kerültem. A semmiből kellett valamiféle kulturális életet beindítani. S lett néptánc- csoport, később kihelyezett zeneiskola, Ország-Világjárók köre és ifjúsági klub. Buga doktor járt ki beszélgetni az idősekkel, filmvetítés volt az érdeklődő középkorosztálybelieknek, s Dinnyés, Boros, Garai Gábor, Pilinszky tartott előadói esteket. Ezért, s azért, hogy akkor kikutattam a település addig ismeretlen múltját, hogy azt megírva első helyezést értem el a Pest megyei Helytörténetíró pályázaton, nem kaptam Budakalásztól semmilyen elismerést... A gáncsoskodás volt az erősebb, otthagytam a falubeli munkámat.

Az Országos Rendezőiroda szervezője lettem. Csodálatos másfél évet töltöttem el itt. A pártállami időszak utolsó harmadában -- meghatározott okok miatt -- a beatzenekarok töltöttek be mozgósító szerepet a fiataloknál. Jómagam a KORÁL, a P. BOX, az EAST együttesek programjait szerveztem. Jártuk az országot a koncertturnékkal, s számtalan érdekesebbnél érdekesebb élményben volt részem. Amikor megkörnyékeztek, szolgáltassak információkat a turnén megnyilatkozók gondolatairól, nehezen, de végül otthagytam az ,,álomgyárat''.

A Fővárosi Művelődési Házban az amatőr művészeti mozgalom szervezgetése, pátyolgatása lett elfoglaltságom. Akadt itt is jócskán akadály! Budapesti, országos filmhetek, huzavona, hogy melyik filmet ne vetítsük, képzőművészeti kiállítások (F. Zámbó, a kissé tiltott Vasarely), fotókiállítás akt- képekkel... Megannyi lehetőség a munkakönyv kézhez kapására. Élvezettel temetkeztem bele munkámba, mert ebben az időszakban teljesedett ki házasságom megromlása, s az otthoni légkör csak cívódást, perpatvart produkált...

Ennek ellenére -- vagy talán ezért -- örültem, amikor később több egykori budakalászi ismerős is megkeresett: működik egy Baráti Kör a településen, amelyik a múlt, az értékek, a szellemi élet bontogatására--felmutatására újságot indítana; legyek e lap felelős szerkesztője. Még pártállami időszakban indítottuk, s két évig: a rendszerváltás utáni hónapig volt a felelősség az enyém a Kalász tartalmáért. Büszke vagyok rá, hogy a helyi sajtók sorában a mi kis lapunk az elsők között indult.

Ebben az időszakban kerültem a Balassi Kiadóhoz, ahol, örömömre, csak komoly irodalom, történeti-, művészettörténeti kiadványok jelennek meg. Akadt itt is nehézség bőven - - nem ,,bank-szakma'' ez a terület; de megint elmondhattam: kevés a pénz, de azt csináltam, amit szeretek...

Elővettem a régi díjnyertes anyagomat, s bár a helyiektől kevés támogatást kaptam, az a kevés is bátorított arra, hogy saját erőből könyv formába öntsem Budakalász történetét. Felemelő élény volt nekem, aki könyvekkel foglalkozik a saját könyvem bemutatóján ott lenni!

Az aktív kerékpározásom: egészségem visszatornázására kezdtem el kerékpározni, mert két, egymás utáni baleset után úgy nézett ki, önálló helyváltoztatásra csak botra támaszkodva leszek képes. Az egészségem mindenek előtt! Ma már hobbim, nagyszerű regenerálódásom területe az igen aktív kerékpározás: egy normál hétvégén letekerek 100-120 kilométert, rendszeresen részt veszek amatőr kerekes teljesítmény- futamokon. Kihívás, jóleső érzéssel fárasztom el fizikailag ilyenkor magam...(Balaton 200, K200, Békás 100, Gödöllő 100 és az MTB- terep tekerések. Eredmény: nyugodt idegek, és senki sem mondja meg, hogy ,,hivatalosan'' botra támaszkodva kellene járnom.

2008-ig ismétét lakóhelyemen dolgoztam, a Faluházban. Kihasználva lehetőségeimet, elkészítettem a település magán-web lapját, és visszatérve egyik fiatalkori "szenvedélyemhez", újra lejárok evezni a Dunára.

2003 augusztusában nagy megtiszteltetés ért: Budakalász képviselő testülete úgy döntött: az 1996-ban alapított díszpolgári kitüntetésre, a "Budakalászért Emlékérem"-re ebben az évben engem tartanak méltónak.

Az oldalról I Kapcsolat I Impresszum