Get Adobe Flash player
Hungarian Croatian Czech English Finnish French German Greek Lithuanian Norwegian Polish Slovak Slovenian Swedish Turkish
Címlap

A Kálvária-dombi templom III

 

 

Ásatás a Kálvária-dombon - 2011/2



Abban a könnyű helyzeben vagyok, nem kell megvárnom a teljes anyag feldolgozását, hogy írhassak a Kálvária-dombi feltárásról. Nem lévén régész, csak mint lelkes amatőr - de csekély szakmai tudással megalapozottan - írok az eredményekről.

Tovább mélyültek a kutatóárkok a Kálváriánál, tovább „jöttek” elő a falak, kicsit több is a kelleténél...

Domonkosfa XIII-dik századi templomalaprajzával illusztrálva megtekinthető, milyenek voltak *általában* a korai falusi templomok. Ilyen, ehez hasonló méretarányú és szerkezetű épület alaprajzi maradványai kell, hogy előkerüljenek a földből. (Természetesen: hasonló! nem pont ilyen!)

domonkosfa_kis

 

Részletesebben

A Kálvária-dombi templom II.

 

Ásatás a Kálvária-dombon – 2011

 

Ez év májusában, amikor először hírt adatam az eltervezett ásatásról, ezt írtam:

„Mint tudható, 1977-ben, kérésemre volt egy egyhetes tájékozódó jellegű ásatás itt, akkor Tettamanti Sarolta régésznő kiásta egy cirka 6X6 méteres területen az ott fellelt falakat, de sajnos ez neki kevés volt ahoz, hogy ki merje jelenteni: az egykori Kalász Árpád-kori templomának alapfalait lelte meg. Ehelyett annyit írt le megállapításként: „egy egykori egyházi rendeltetésű épület - valószínűleg a paplak - maradványai kerültek elő.” Időről időre még napjainkban is találkozhatunk olyan vélekedéssel, hogy a középkori Káloz település nem is itt, a mai helyén lett volna.
A most tervezett feltárásnak éppen az ad jelentőséget, hogy végre - több, mint 30 év után - hitelt érdemlően eldőlhet a kérdés: ott, a Kálvária-dombon volt (avagy nem) a kálizok Árpád-kori temploma?
Pedig már az 1977-es ásatás idején is sok olyan leletanyag került elő, amelyik egy templomépület egykori jelenlétére utalt, nem beszélve arról a sírról, amelyik a kálvária-dombon, szabályosan eltemetett férfi maradványait rejtette, mellén II. András egy ezüst dénárjával.”


(Erről az 1977-es ásatásról és a hozzá kapcsolódó anyagokról bővebben az

alábbi írásban olvashatnak.)

Hosszú egyeztetések és engedélyeztetések után végre november másodikán Tomka Gábor régész és az ásó munkások elkkezdhették a munkát. Nehéz terepgyakorlat: az előzőleg kiirtott bozótos gyökerei, az egykor-volt falak bontásából származó kőtöredékek óvatos kibontásával kell előre haladniuk. Hiszen minden apró lelet fontos „adathordozó”: kort, eseményt lehet helyzetéből, fekvéséből, abból, hogy honnan kerül elő kikövetkeztetni.

Egy hét után azt már biztonsággal leírhatom: igazolódik az, amit mindig is mondogattam.

Részletesebben

A Kálvária-dombi templom

 

Ásatás a Kálvária-dombon - 1977



  budakalasz_kalvaria Amikor az első csontleletek előkerültek a budakalászi Kálvária-dombon, szinte a sötétben lehetett csak tapogatóznia bárkinek is, ha arra a kérdésre kereste a választ, hogy kiknek, milyen időben odakerült maradványai is lehetnek azok.
Az 1995-ben megjelent könyvemben így írok erről:

„1977 áprilisában Budakalászon faültetésre került sor, a faültetéshez szükséges gödrök kiásásában az általános iskolai tanulók is részt vettek társadalmi munkában. A község központi része közelében emelkedő úgynevezett Kálváriadombon, annak északi peremén emberi csontokat vetett fel az ásó. Az iskolás gyerekek — ki hogyan tudta — percek alatt kibányászták leletüket, egy emberi csontvázat.
Fekvéséről, elhelyezkedéséről természetesen már semmit sem tudtak mondani, őket csupán a koponya érdekelte.
Április végén három községbeli fiatal — Tompich Tibor, Jánosi László és Pisók György — beszámoltak nekem, hogy vasárnap — más községbeli fiatalok gyakorlatát követve — felmentek a Kálváriadombra s onnan az iskolás gyerekek csontleletéhez közel egy ép, egész emberi csontvázat emeltek ki a földből. Elbeszélésük alapján a csontváz valószínűleg hason, kifordult helyzetben feküdt.

Részletesebben

 

Az aquincumi orgona - hydra - és Aelia Sabina rövid története.


Az aquincumi múzeumban két jelentős tárgy látható - egy 1931-ben előkerült orgona maradványai, és egy kőszarkofág, amelyen olvasható Aelia Sabina neve. Mi kapcsolja össze őket?

 

Az aquincumi orgona maradványai   Aelia Sabina kőszarkofágja


Kr. u. 228-ban Gaius Iulius Viatorinus, Aquincum polgárvárosának előkelő tisztviselője hordozható orgonát ajándékozott a posztósok collegiumának. Ilyen egyesületekbe (collegia) tömörült a városi lakosság iparos és kereskedő rétege foglalkozás szerint. A collegiumok közhasznú teendőket láttak el (pl. a vízvezeték karbantartása vagy tűzoltás). Emellett feladatuk volt tagjaik temetkezési segélyezése és a halottkultusz ápolása. A társaságoknak nagy szerepük volt tagjaik közösségi életében, amelyek színtere a kollégiumi székház volt. Itt ünnepségeken és lakomákon gyűltek össze.

Részletek

Kiemelt oldalak

Várak - Várromok
Magáért beszélő cím. És az oldal megér egy látogatást!
Goliát oldala
Kerékpáros szakember, útvonal, templomok és régi várak témában.
Történelmi váraink
A történelmi Magyarország várai összegyűjtve, ismertetőkkel.
Túrakerékpározás
Fórum az Indexen, mint címéből is látni, a kerékpárral túrázni kedvelők csevelyhelye.
Szószabó Stúdió
Fucskó Miklós, nyomdai tervezés, kivitelezés.

Ki olvas minket

Oldalainkat 16 vendég böngészi
Az oldalról I Kapcsolat I Impresszum