Get Adobe Flash player
Hungarian Croatian Czech English Finnish French German Greek Lithuanian Norwegian Polish Slovak Slovenian Swedish Turkish
Címlap Helytörténetről írva

Helyismeret

Brunner-harang Kalászon!

Rejtező értékeink


Sok kissebb-nagyobb jelentőségű történelmi érték található meg még környezetünkben, amelyek üzennek, hírt adnak a település egykor-volt napjairól, csak rohanó tempójú világunkban ellent kell tudni állni a kísértésnek, s a „nincs időm semmire” helyett meg kell állni egyszer-egyszer, s rápillantani dolgokra, tárgyakra, amik mellett addig elsiettünk – s megszólal a történelem.


Ilyen megállásra szántam el magamat is, s elgondolkodtam azon, hogy a szerbek templomtornyában még nem jártam. Márpedig a harangok is érdekesek, amelyek évek, évtizedek óta hívják az embereket szertartásra, emlékezésre, vagy csupán a delet jelezvén szólalnak meg. Az elgondolást tett követte. Időpontot egyeztettem Krunity Péterrel, s a megbeszélt órában ott toporogtam a vaskerítésnél. Csikorogva fordult a kulcs a zárban, s rövidesen lépkedtünk is felfelé a templom toronyban az emeleti szintre. Rácsodálkoztam a fordulóban a múlt században még használatban volt kis jelző-mozsarakra, egy régi ikonra, majd a függőlegesebb falétrán kapaszkodás következett.

Részletek

Zöld-barlang, Nagy-Kevély

Borztanya a Zöld-barlangban

(Megjelent a Budapesti Napban 2003. januárjában)

Megszállott fiatalok és deresedő örökifjak valójában csak centiméterenként haladtak előre kezükben spaknival, horolóval és ecsettel, mégis több teherautónyi agyagot, földet, követ talicskáztak ki egy barlangból. Közel és mégis távol a civilizációtól, egy romantikus hegyoldal meredek lejtőjén tíz hétvégén folyt az "ingyen-bérmentve" munka. Budakalász közigazgatási területén, nem messze a Mackó-barlangtól, a Nagy-Kevély keleti oldalában megbújó Zöld-barlang teljes megkutatását fejezték be pár hete a szentendrei Ferenczy Múzeum régészei, valamint Ézsiás György és barlangásztársai. A kiemelkedő fontosságú, eddig ismeretlen régészeti lelőhely volt a múlt év decemberéig az egyetlen (csak borzok által bolygatott), nem megkutatott barlang a Pilisben. Az előkerült több ládányi régészeti lelet nagy része edénytöredékekből állt. Ezek java a középső rézkor Ludanice csoportjába sorolható, a többi római kori, népvándorláskori, Árpádkori és későközépkori.

Tovább

Mirk Mártonnal beszélgetés

 

1920. január 11-én születtem*, Budakalászon. Az volt a mi házunk, ahol most a postaépület van. Édesapám 1919-ben, a világháborúban szerzett betegségében halt meg, úgyhogy engem nem is látott. Mint hadiárva éltem az anyámmal meg a nagyanyámmal négy évig. Ezután jött Wencel Feri bácsi, aki elvette az anyámat.

(2006. május 3-án Mirk Marci bácsi elhunyt. - A szerk.)

Nagyanyám figyelmeztette őt: Ez egy hadiárva gyerek, ha te egy ujjal hozzá mersz nyúlni, akkor széjjeltéplek. Apám megígérte, hogy rendes lesz hozzám. Nem is volt semmi baj. Arra emlékszem, amikor elmondták, hogy holnap jön az új papád, én, uzsgyi, be az ágy alá, hason becsúsztam. Öt éves voltam akkor. Csalogattak mindennel, de én csak nem jöttem elő. Na, aztán megtört a jég, hát két-három óra múlva mégis előmerészkedtem és csodálkozva néztem, hogy ez a bácsi lesz az új apám. Rá egy évre megszületett a húgom, akivel nagyon szerettük egymást.

Részletesebben

Trendl Ferenc mesél

 Bámulatos memóriájáról tett tanúbizonyságot Trendl Ferenc, amikor az itt közöltekkel és további érdekes esetek leírásával gazdagította Budakalász történetét. A Nagy-Komáromba, a Klinger gyár dolgozóinak szervezett hajókiránduláson történt zátonyos balesetről, a Budavidéki Posztógyár valamint a Salzmann nevű textilgyár történetéhez kapcsolódó forrásértékű adat-kiegészítéséről, a fővárosba hajtó kereskedők vámkezelő állomásáról, a bolgárkertészekről, a Killer-féle és más borpincékbe történt orosz betörésekről, de az „erős emléket" hagyó özv. Bottalikó Péterné, hajdani postásnéniről is már csak egy következő kötetben tudunk részletesen beszámolni. Ezúton szeretnénk ösztönözni azon kedves olvasóinkat is, akik hasonló történetekre, további esetek leírására vagy elmondására szívesen vállalkoznának. (A szerk.)

Bővebben...

Mirk István a beszédes házakról

A Denkstein családnak több fiú tagja volt: Jenő, Béla, Dezső... Kérem, ez egy olyan, ha valaki nem tudta volna a községben, hogy ő zsidó, svábnak hitte volna. Úgy beszélt svábul. Fuvaros volt, lovakat tartott. Egyébként az ő házuk volt az az épületet, ahol most az Isten egyháza nevű gyülekezet működik.
 
Tehát ez a ház volt a Denkstein-ház. Hátul egy pékség működött, mellette állt Dezső istállója, az udvaron meg a trágyadomb. Érdekes, nem? Denkstein zsidó kereskedő volt. Az öreg nagyon vallásos, ortodox zsidó hírében állott, aki kereskedéssel foglalkozott kis szatócsboltjában. Ilyen üzlet volt a községben, talán tíz is. A petróleumtól kezdve, a szappanon és a cukron keresztül, mindent lehetett kapni náluk.

Tovább

 

Berta Mihály - egy kalászi cukrász

 

Sin Edit tanulmánya nyomán képet kapunk arról, miképp illeszkedett be Budakalász községbe egy „úri szórakozóhely", hogy a kisközség különböző társadalmi rétegei miért látogatták vagy miért kerülték el a cukrászdát, mit, mennyit és milyen körülmények között fogyasztottak.



Berta Mihály1 1902. április 22-én született Újpesten, nincstelen szülők gyermekeként. Mivel gyermekkorától kezdve nagyon szeretett főzőcskézni, cukrászinasnak szegődött. Barátja szakácsnak tanult. Közös romantikus álmuk az volt, hogy távolsági vonatokon fognak dolgozni cukrászként, illetve szakácsként, s így ketten együtt beutazzák egész Európát. Tervüket kegyetlenül keresztülhúzta a világháború. Barátja fogságba esett, majd nyoma veszett.

Berta Mihály 1917. július 10-én kezdte meg az inaséletet Surányi Károly újpesti cukrászmester műhelyében. „Segéd nélkül dolgoztunk. Nem volt, aki tanítson minket, saját magunkra voltunk utalva. A főnök csak néha-néha magyarázott. Saját magunknak kellett megtanulnunk dolgozni, takarékosan termelni. A mesterünkkel nem volt semmi bajunk, mert sokszor egész héten nem is láttuk. Sötétben kezdtünk, sötétben végeztünk. Háborús világ volt, kenyér nemigen volt abban az időben, a lakosság gyakran csak cukrászdában tudott élelmiszert beszerezni magának."2 A nyersanyaghiány miatt válságba jutott a cukrászipar is. „Egy ideig kaptunk egy kis krumplilisztet. A parasztok mindent eldugtak, semmit sem akartak adni a városiaknak. Kétszersültet csináltunk, majd az is megszűnt."3

Tovább

Palackposta a XIX.-dik századból

 

Történelem pénzekkel elmesélve.

 

palackposta_kis 2012. július 26.-án délelőtt a Kálvária-dombon folyamatban levő templomfeltárás részeként elmozdították eddigi helyükről a kereszteket, talpköveikkel együtt és gondosan lefektették azokat a plató aljában. Meglepődve láttuk, hogy a több mázsányi kőtömbök minden alapozás nélkül csak a puszta föld felszínére lettek annno lehelyezve. Egy kis kitérőként: most vastag olajfestékkel a fehér színt adó olajréteg fölé az 1866-os évszám látható kifestve, de megvizsgálva közelebbről a kő felszínét, látható, hogy az újkori kihúzás nem követi a szinte teljesen betömődött véset nyomvonalát, attól eltér. Az 1995-ben megjelent könyvemben (Megszólalnak a kövek) állítási dátumként magam is 1856-ot írtam, biztos valamilyen olvasat alapján. Amíg a keresztek talpkövének letakarításával elő nem bukkan olvashatóan a tényleges évszám, addig én az 1856-ot használom mint állítás évét.

 

kalvaria008    kalvaria011   kalvaria012

 

Az egyik munkás - miután törött üvegbutélia felső részére lett figyelmes - felemelve az üveget megkaparta alatta a kissé porhanyós talajt. És kifordult a földből majd' maréknyi patinás pénz.

Részletesebben

Az oldalról I Kapcsolat I Impresszum