Get Adobe Flash player
Hungarian Croatian Czech English Finnish French German Greek Lithuanian Norwegian Polish Slovak Slovenian Swedish Turkish
Címlap Harang 1789-ből

Brunner-harang Kalászon!

Rejtező értékeink


Sok kissebb-nagyobb jelentőségű történelmi érték található meg még környezetünkben, amelyek üzennek, hírt adnak a település egykor-volt napjairól, csak rohanó tempójú világunkban ellent kell tudni állni a kísértésnek, s a „nincs időm semmire” helyett meg kell állni egyszer-egyszer, s rápillantani dolgokra, tárgyakra, amik mellett addig elsiettünk – s megszólal a történelem.


Ilyen megállásra szántam el magamat is, s elgondolkodtam azon, hogy a szerbek templomtornyában még nem jártam. Márpedig a harangok is érdekesek, amelyek évek, évtizedek óta hívják az embereket szertartásra, emlékezésre, vagy csupán a delet jelezvén szólalnak meg. Az elgondolást tett követte. Időpontot egyeztettem Krunity Péterrel, s a megbeszélt órában ott toporogtam a vaskerítésnél. Csikorogva fordult a kulcs a zárban, s rövidesen lépkedtünk is felfelé a templom toronyban az emeleti szintre. Rácsodálkoztam a fordulóban a múlt században még használatban volt kis jelző-mozsarakra, egy régi ikonra, majd a függőlegesebb falétrán kapaszkodás következett.

 Kis idő múlva ott álltam a harangszék alatt, „melyben két harang lakik”. A kisebbik jól látható, palástján szép domború felirat szerb nyelven. Látni egy magyar nyelvű sort: „Öntötte Szlezák László harangöntő Budapesten...” Mögéje kerülve láthatóvá válik az évszám is: „1926.” Tisztes kor ez is, valószínűleg a régebbi kisharang helyett öntették a helybeli szerbek, mert látni a harangszéken, feljebb volt egy, s kissé átalakították az újabb harang kedvéért az ácsolatot.

tn_9704De most figyelmem a másik, nagyobb felé fordul: feljebb kellene másznom, innen lentről csak nemesen egyszerű, copf-füzérrel díszített teste látszik. Elkezdem az állványzaton feljebb tornázni magam... s egyszer csak előttem egy név a paláston: Joseph Brunner. Valahogy a szűk helyen a harangtest mögé ügyeskedem magam, – most már nem adom fel! S feltűnik a tömör két szó: „OFEN 1789”. Péter csak rázza kérdésemre a fejét: nem, ők sem tudtak róla, hogy ilyen matuzsálem lakik a toronyban, nehéz oda bearaszolni, ahonnan ez a felirat-rész látható. No, mondom, akkor most találtunk egy újabb régiséget Budakalászon! Egy olyat, amelyik itt búvik meg a fejünk fölött immár 220 éve!

Ottjártam óta megpróbáltam kideríteni életrajzi adatokat a harangöntő mesterről, de igen szerény eredménnyel: édesapja Brunner Johann, 1763-1785 között, Budán öntött harangokat. Fia Brunner Joseph 1786-1798 között működött – a Katolikus Lexikon szerint. Sokkal izgalmasabb a saját nyomozásom alapján összerakott adatsor: harangjainak készülési időrendje.
Mencshely – 1784; Dág – 1786; Szomód – 1787; Budakalász – 1789; Balatonhenye – 1791; Izbeg – 1792; Pincehely – 1793; Mezőfalva – 1795; Enying - ? (Az enyingi harangot elvitték az első Világháború idején, nem maradt fenn az évszáma a parókia adatai között.)

9716
A budakalászi Brunner-harang felfedezésével teljessé vált egy történeti folyamat: 1725-ben még a Kálvária-dombi egykori Árpád-kori templom falai között tartják szertertásaikat a kalászi szerbek. 1752-ben felépítik kőtemplomukat most már lent, a patak melletti téren. 1775-ben gyűjtést szerveznek az álló épülethez építendő erős toronyra, amelyet 1782-re építenek fel. Ezt követően megrendelik a harangot, amelyik 1789-ben készül el, egy akkor működő míves harangöntő keze által. S itt szól azóta is – maga egy élő történelem. Álljanak meg egyszer-egyszer felpillantani a Fő téren a templomtoronyra: emlékezni régvoltakról.


 Kátai Ferenc

 

 

És itt a hangja:

 

Az oldalról I Kapcsolat I Impresszum