Get Adobe Flash player
Hungarian Croatian Czech English Finnish French German Greek Lithuanian Norwegian Polish Slovak Slovenian Swedish Turkish
Címlap Beszédes házak

Mirk István a beszédes házakról

A Denkstein családnak több fiú tagja volt: Jenő, Béla, Dezső... Kérem, ez egy olyan, ha valaki nem tudta volna a községben, hogy ő zsidó, svábnak hitte volna. Úgy beszélt svábul. Fuvaros volt, lovakat tartott. Egyébként az ő házuk volt az az épületet, ahol most az Isten egyháza nevű gyülekezet működik.
 
Tehát ez a ház volt a Denkstein-ház. Hátul egy pékség működött, mellette állt Dezső istállója, az udvaron meg a trágyadomb. Érdekes, nem? Denkstein zsidó kereskedő volt. Az öreg nagyon vallásos, ortodox zsidó hírében állott, aki kereskedéssel foglalkozott kis szatócsboltjában. Ilyen üzlet volt a községben, talán tíz is. A petróleumtól kezdve, a szappanon és a cukron keresztül, mindent lehetett kapni náluk.


Érdekes ezekben a házakban a lakások elhelyezkedése. Mindegyikhez kert tartozott. A házak hosszan hátrafelé nyúltak, hogy a lovas kocsinak bejárata legyen. Ezekben a házakban a fiataloknak a kamrából csináltak egy szobát, körülbelül a 99 százalékuk a nagymamának a kamráját kapta. Ott kezdtek aztán életet, mint ifjú házasok. Ez egészen természetes volt, mindig az istálló került hátrébb, mert az istállóból lakás lett. Ezért voltak azok a hosszú házak. Ilyen a Báder-ház, a templommal szemben. Volt egy másik Báder-ház is, a későbbi Schmidt-féle ház. Lent Báder fia, Báder Márkusz lakott. Annak zárt kapuja van, Denksteinék alatt, ilyen alig volt.


A Schmidt-féle ház sem volt korábban zárt rendszerű, az akkor nyitott volt. Később, tehát már a Schmidt-család építette, alakította így át. Abban az időben az nagy, nyitott udvar volt. Egyik részében óvoda működött. Ahogy bementünk, balra volt az óvoda, jobbra a Báder lakás. A Fabró-ház közvetlenül az iskola mellett volt. Tudni kell, hogy az általános iskolától egész a Fabró-házig, az egy udvar volt. Azok az épületek mind-mind később épültek. Ott nagy futballpályák voltak, az egyik osztály itt játszott, a másik ott. Tehát az iskola udvara érintkezett a Fabró-házzal.


Ez a család olasz származású, az öreg Fabró kőszakértő volt, az ún. Fabró-bánya gazdája. Turáéknak is volt egy bányájuk, de ezek a bányák nem tulajdonok voltak, mindegyiket úrbéri birtokként bérelték. Tehát annak, akinek Budakalászon földje volt, annak - a föld az arányában - lett egy úgynevezett úrbéri részesedése. Abba beletartozott a bánya, meg az erdő is. A birtokának az arányában évente kapott ezért ki, mennyit. Mi nem kaptunk többet, talán 25 pengőt. Tehát Fabró bérelte a bányát, ott, azon belül azt csinált, amit akart. Sok kőfaragó lakott a fölső részen, amikor leesett a hó, vége volt a munkának, és addig, ameddig nem tavaszodott, nem volt munka. Télen persze, a fűszerestől hitelbe vásároltak, a hentesnél is hitelbe. Szívesen adtak, mert ezek tavasszal biztosan fizettek. Utoljára mi, kocsmárosok kaptuk a hiteltörlesztést, de azokat is megfizették.
 

Több kocsma is volt a faluban. A főtéren, amelyik most az élelmiszer bolt, az egy Popper nevű zsidóé volt, aki azonban kiadta bérbe. Ő volt a tulajdonosa a háznak is és az üzletnek is. Az Ürömi úton fölfelé, a Miltz vendéglő volt, ott most egy kerékpár üzlet van. A nagy épület, amelyben most is működik italbolt, meg a Pálma presszó, ez volt a Zentai féle vendéglő. Jól emlékszem arra, amikor ott egy kovácsműhely volt lent, nagyon mélyen, az udvarban. Tudniillik, amikor a Budakalászon keresztülmenő utat megcsinálták, volt olyan ház, amelyiknek az ablaka egy szintre került a járdával, úgy, hogy be lehetett volna lépni rajta. Egy ilyent tudok például egészen pontosan, a Mandl-ház volt, Mandl Hermanéké. Olyan magas volt az utca szintje, hogy az ágyuk alacsonyabban volt, mint az út. Ezt onnan tudom, mert Herman jó barátom volt, sokszor jártam náluk.


   budai_5    budai_úti házak 2

 

(Foto 5, 6: Budai-úti házak)


Aztán ott volt a Kálvária sarkán Berta bácsi cukrászdája. Berta bácsi tricikli-szerű járművel szokott menni, és az utcán fagylaltot árult. A fagylaltozót először a Tura-házban csinálták, amelyiknek a nyúlványa hátramegy, egészen a szerb templomig. Ott volt a fagylaltozója. Aztán későbben, biztosan tudom, ő ilyen biciklivel járt, fagylaltot árult, nyáron még a Duna-parton is, ahol nyáron elég nagy forgalom volt. Budakalásznak a Duna-partján eleven élet volt akkoriban. Lejártak az asszonyok mosni a Dunára. Én egyszer láttam valahol egy ilyen képet is, ahogy állnak ott, és mosnak, mángorlófával csapkodják a ruhákat.

**
Lovaskocsival mentek le, addig a lóval szántottak. Aztán, ha készen voltak, kiterítették és szárították a ruhákat. Amikor a szántást befejezték, hazafelé két-három családot is elvittek a kimosott ruhákkal. Nekem a nagyanyám szokott így lemenni, őt a szódások vitték le. Gyakran én is vele mentem. Pontosan emlékszem, amikor szomjas lettem, nagymamám fogott egy kalapot, három lépést beljebb ment a parttól, megmerítette, és ittam a Duna vizét. Semmi bajom nem lett tőle.
 
budai_8   budai_úti iskola  
 
Az oldalról I Kapcsolat I Impresszum