Get Adobe Flash player
Hungarian Croatian Czech English Finnish French German Greek Lithuanian Norwegian Polish Slovak Slovenian Swedish Turkish
Címlap Ásatás a Kálvária-dombon Hitelesítő ásatás 2011 A templom feltárása III

A Kálvária-dombi templom IV

 

Ásatás a Kálvária-dombon 2011/3

 

Ez nem templom, bazilika! 

– kiáltott fel az egyik lelkes látogató, amikor feljőve a Kálvária dombra meglátta a kiásott falak révén mára már látszó egykori templom méretét.

kalvaria_asatas_205616 De haladjunk sorban.
Előkerült a déli templomfal egy részlete is, a hosszú keresztárok révén. Ugyanitt, eben az árokban sikerült kibontani a betöltődött – és szándékosan feltöltött rétegek alól – az egykori templomhajó ugyancsak padlótéglával fedett járószintjét. Meg kell hagyni, az idő, a hadjárások és az azután bekövetkkezett bontások megtették a maguk romboló hatását. Nincs egy ép padlótégla, van, ahol alig lehet kivenni a törmelékek alól a járószint mészhabarcsos felszínét. Az egykori főhajó közepén valami okból nagy mélyedés keletkezett, ezt a török hódoltság utáni időben az új lakosok úgy javították ki, hogy nagy köveket szórtak a gödörbe, és erre öntöttek kevés földet. Ugyancsak a járószintet fedő humuszos rétegből került elő az egyik – a kor datálása szempontjából igen fontos lelet – Luxemburgi Zsigmond császár (1387 - 1437 között magyar király) ezüst denárja.

 

 

kalvaria_asatas_205602     kalvaria_asatas_205606

 

 

kalvaria_asatas_225651    kalvaria_asatas_215623

 

kalvaria_asatas37     kalvaria_asatas23

 

 

zsigmond_denar

 

***

A nyugati fal mentén kirajzolódik az, hogy kegyúri karzattal ellátott volt az épület: a járószinten ott a karzattartó alap erõsebb kõbõl faragott maradványa, a szelvényfalban pedig a leomlott (leomlasztott?) karzat faragott kövének egy darabja. Ugyancsak ezen a részen került elő az a falszakasz, amely egyértelműen mutatja egy egykori bővítés nyomait: a keleti nagy hajót – talán a lélekszám növekedése okán – nyugat felé jó hét méterrel meghosszabbították.

kalvaria_asatas_205583     kalvaria_asatas_205581

 

kalvaria_asatas_205570    kalvaria_asatas_205579    kalvaria_asatas_205574

 

 

Kiviláglott az is, hogy ha annak idején, 1977 augusztusában Tettamanti Sarolta az észak-déli irányú fal mentén csak másfél métert tovább ásat, már neki is látnia kellett volna azt, hogy keleti irányba egy erőteljes fal-indítás létezik, így arrafelé kell elhelyezkednie a megtalált épületrész folytatásának. Annál is inkább, mert az északi oldalon a zárópillér lábazata mint kibúvó kőtömb látható volt a domboldalban: jelölte is térképén ? jelllel, mint *leszakadt faltömb*.

 

kalvaria_asatas_205599    kalvaria_asatas_205591




A szentélyzáródás indító-vállfalánál belül egy mellékoltárra utaló falazás került elő, a kölső oldalon pedig, még a török-kori járószinten kisméretű egykori tűzrakás foltja volt felfedezhető. Hmm: szegény pára, vajon ki lehetett, török-e, magyar-e, avagy kóborló menekülő, aki vagy melegedni, vagy szegényes ételének elkészítéséhez gyújthatott itt a falszeglet védelmében tüzet. Rég porlad, csak kis tüzének örződött meg a nyoma...

 

kalvaria_asatas_5710

 

A fal alapozása mentén XIII. századi cserépedény-töredék, faragott- és vakolt kövek kerültek elő. És megint egy meglepő felfedezés: a déli oldalon, ott, ahol magam is évtizedek óta felmegyek a kálvária-dombra, több, mint méter magasan megvannak a falak, alig húsz centiméteres földtakaró alatt...

 

      kalvaria_asatas10

 

 

kalvaria_asatas_225639    kalvaria_asatas_225640    kalvaria_asatas_225658

 

 

Szakadatlan az érdeklődő látogatók sora is: „sikerült lencsevégre kapnom” Krepárt Tamás alpolgármestert, Major Ede képviselőt, József atyát növendék gyerekekkel,
de „szakmai megbeszélést” folytatott a falak fölött Tomka Gábor ásató régész Repiszky Tamással, a szentendrei Ferenczy múzeum régészével is – ő volt a feltárója az öregek otthona építése során felfedezett honfoglalás-kori telepnek –, egyik nap.

 

kalvaria_asatas03    kalvaria_asatas_5506

 

kalvaria_asatas20     kalvaria_asatas_225648

 

 

És – még mindig nem végezetül: az utolsó napokban sikerült egy terven felüli szondázó kutatóárokkal meghatározni a templom szentély-záródásának helyét, s formáját: a három kereszt áll a lebontott falakon, bár eléggé furcsán, az északi zárófal szegletére elfordítva- csúsztatva. A szentély maga négyszög záródású, amilyennek egy XIII.-dik századi templomszentélynek illik lennie... Csakhogy, Tomka Gábor szerint a jelenlegi tágas méretű épület falai egy későbbi építkezés nyomai lehetnek, a kora Árpád-kori templom valahol a hajó padlója alatt rejtezik esetleg. A szentély-záródás külső oldalán míves szép lábazati kősor futott végig, ezt mutatják a megmaradt példányok.

 

 

kalvaria_asatas_5698    kalvaria_asatas_5702

 
Ami biztosan kimondható most már: nem hogy nem suvadt le a régi templomépület a Kálvária-dombról, hanem tekintélyes méretű maradványai alig 20-30 centiméter mélyen a jelenlegi járószint alatt végig ott húzódnak a keresztek állításakor elegyengetett plató felszíne által rejtve. A keresztek pedig – ahogy régebben is feltételes módban mondogattam –, a szentély fölött állanak. Maga a legkésőbbi épület, amelyet még a török után beköltöző szerb lakosok is használtak, szokatlanul nagy, tekintélyes méretű volt: 12 méter széles, 17 méter hosszú templom-hajó, a toronnyal együtt jó 22 méteres épülethez északi oldalon egy – talán oldalkápolna – csatlakozott. Ha a későbbi feltárás során igazolni lehet, akkor egy főoltár és két mellékoltárral már így sem az egyszerű falusi templomok sorába tartozik.


  feltar_2011_11_24_reed

 


Így néz ki jelenleg a vázlatrajz: a fekete vonalak az 1977-ben és a mostani ásatással feltárt falakat mutatják, a piros szaggatott pedig a nem látható, kikövetkeztethető falak vonalát.

 

feltar_2011_11_east75

 

Érdekességképp elforgattam a rajzot a keresztekhez igazítva, úgy ahogyan mi látjuk akkor, amikor felsétálunk a Kálváriához.

 

Budakalász, 2011. 11. 29.

 

Kátai Ferenc

 

 

Az oldalról I Kapcsolat I Impresszum