Get Adobe Flash player
Hungarian Croatian Czech English Finnish French German Greek Lithuanian Norwegian Polish Slovak Slovenian Swedish Turkish
Címlap Ásatás a Kálvária-dombon Oklevélszövegek nyomán Igazolva 34 év után

Igazolva harmincnégy év után...

 

itt állt a középkori templom.

 

A Budakalászi Hírmondó 2011. októberi számától rendre, minden hónapban beszámolt a Kálvária-dombi feltárásról 

­- „Többen emlékezhetnek rá, 1977-ben a kalászi Kálvárai dombon temetett emberi maradványokat találtak” kezdte az első írás.
– „Korábban, a hetvenes években már egyszer feltárták ezt a területet, [sic!] így az akkori eredmények segítségével most hamar megtalálták a feltételezett középkori templom romjait.” írják a novemberi számban.
– „Középkori templom a Kálvária dombon” hirdeti a decemberi szám kiemelt fejléce. S jön a folytatás : „A november elején indult kálvária dombi feltárás befejeződött. Az egy hónap alatt előkerült romok bebizonyították, valóban állt itt egykoron egy templom...”

Az 1995-ben megjelentetett „Megszólalnak a kövek”  című könyvemben leírtam a középkori templom Kálvária dombi feltételezett létezését, amelyet az érdeklődők a városi Könyvtárban olvashatnak ma is.


Ez úton szeretném felidézni és kiegészítve pontosítani a történéseket.

– Amikor 1977-ben az iskolás gyerekek letették elém a zacskónyi csontot egy emberi koponyával, elkezdtem érdeklődni, milyen helyzetben feküdt. Természetesen erre ők nem tudtak részletes magyarázatot adni. A helyi szerb lakosok körében is érdeklődtem, mert izgatott annak a kérdésnek eldöntése, hogy esetleg temető volt-e régebben ott fent. Tőlük egyértelműen nemleges választ kaptam. Fellapozva a könyvtárban kéziratban meglévő Mericske Rezső-féle Helytörténetet, abban ez állt:
„Egészen Békás határában a pataktól délre a Dunától mintegy 70 lépésnyire a templom romjait találhatjuk. Erről a romról valószínű, hogy az ősi Budakalász plébánia templomának maradványa. Egy XVIII.sz.-i térképen mely az Országos Levéltárban található, magam is tanulmányoztam, pontosan fel van tüntetve a római burgus is, a templom rom is és a magyarázó szövegben áll, hogy ez Kalász plébánia temploma.”
Vagy tíz oldallal később Mericske is feltesz egy kérdést :

„Itt egy meg nem oldott probléma kerül elénk. Miért nem települnek a szerbek az elpusztult falu helyére a Duna partjára? Talán azért, mert előző hhazájukban megszokták az erdős, hegyes vidéket? Tény az, hogy messze a falutól (régi) telepszenek meg.”

Így a helybeliek emlék-tudata, a fellelhető helytörténet-kezdemény, az egy hivatalos Garády-féle beszámoló utalása a Duna-parti úgynevezett Pusztatemplom körüli ásatások leírásában nem támasztotta alá azt, hogy a budakalászi Kálvária-dombon középkori temető rejtőzhetne. De ezt ki kellett zárni! Ezért mentem fel 1977 május elején három ifjúsági klubos helybeli fiatallal: nézzük, mi van a földben az iskolás gyerekek lelete közelében. Az eredmény több, mint szenzációs volt: egy egyértelműen temetett férfi csontváza, bal könyökhajlatában egy ezüstpénzzel, jobb keze kisujján pedig egy ezüst gyűrűvel.

  

kalvaria_1977_05_sir_kis  

 

Az érmét régész ismerősöm II. András (1205-1235) egykori magyar uralkodó ezüstdénárjának határozta be.
Ez a lelet pedig egyértelműen felvetette a kérdést : mivel itt II. András korában temetkeztek, akkor itt templom-épületnek is kellett állni, az pedig csak a település közelében lehetett. Tehát: a Kálvária-domb alatt a török előtt település volt, az pedig vagy Kalász, vagy egy másik ismeretlen nevű falu kellett legyen. Kicsit egyszerűbben: ha itt templom volt, a török előtti Kalász is itt volt, s lent a Duna-parton valami más nevű településnek kellett lenni.

A kiásott leletekről értesítettem a szentendrei Ferenczy múzeum régészét, akinek átadtam a leleteket, és elmondtam feltételes következtetésemet is. Biztatott, találjak még valami utalást feltételezésem alátámasztására.
Nagyon hamar felleltem a vélhető igazolást: 1710-ben biztosok járták be a Buda-környéki helyeket, azt keresve, hol lelhetnek még fel török előtti templom-épületeket. Kaláz-ra is kijöttek, s leírták:

„... a hívek részére, a falutól balra lévő mezőn, dombon, erős anyagból készült sérült templom található, toronnyal, nem sok vonással javítható...”

 

UC_85_16_3b Kalaz templomának helye

 

Az is kiderült elég hamar, hogy valóban, egy XVIII.-századi térképen „Kalász temploma romja” felirat szerepel, de ez egy másolat, az eredetin „Rudera Sempte ver. Kalasz” van, tehát még a térképfestő sem tudta eldönteni, „kinek juttassa ezt a romot” !
Viszont a sokkal hitelesebb 1765-ös Kalász-Békásmegyer közötti határvita mellékleteként festett térképen egyértelműen „Rud:Eccl:Kissing” olvasható. Csak tiltakoztak volna a Békásmegyeriek, vagy a Kalásziak, ha nem jó a határvita kezdő megállapító pontja?

 

  S11_No_42 Kissing templomrom     S_11_No_0047 Kissing templomromja

 

Érveléseimet elfogadva Tettamanti Sarolta régész 1977 augusztusában egy hetes kutató-ásásra kiszállt Budakalászra. Már az első napon falmaradványok kerültek elő a kálvária keresztjeitől nyugatra, mintegy 15 méterre húzott kutatóárokban. Az egy hét végére elég jól megfogható alaprajz-részlet volt: egy észak-déli irányú mintegy 70 cm-es széles hét méter hosszú falrészlet, és ettől nyugatra egy, ezzel a fallal egy időben épült négyszer négy méteres alapterületű négyszögletes alaprajzú falmaradvány. Önként adódott a feltételes megoldás : az előkerült falak az egykori templom tornya, és nyugati zárófala.

Annál nagyobb volt megdöbbenésem, amikor megláttam az 1986-ban megjelent Magyarország régészeti topográfiája 7. kötetében Tettamanti Sarolta leírását erről az ásatásról : „A lelőhelyen előkerült sírok és az osszárium templom körüli temetőre utalnak. A feltárt épületrész talán a plébános háza lehetett. A templom a feltáratlan részen terülhetett el, vagy az erózió már teljesen elpusztította maradványait.”

Vagyis az ásató régésznő hivatalos leírásában már nem merte vállalni, hogy a középkori plébánia-templom maradványaira bukkant. Mivel én más véleményen voltam, ennek hangot is adtam 1995-ben megjelent könyvem 64. oldalán : „Magam viszont úgy látom, hogy a feltárt rész a templom tornyának alapfalai, a hajó ettől kelet felé húzódik: a szentélynek a három kereszt alatt kell lennie. Talán nem lehet véletlen, hogy pont ide állították 1865-ben őket, mint ahogy az sem lehet véletlen, hogy a Kálvária-dombnak ez a terület-része a katolikus és nem a szerb egyház tulajdona !”

És bár, könyvem megjelenése után hivatalos körökben is elismerték, hogy a középkori Kalász település helye itt, a mai helyén volt, – ezt igazolták a víz-, és gázcsövek fektetésekor is előkerült szórvány leletek –, mégis nyitva maradt annak hiteles régészeti igazolása, hogy valóban ott, a Kálvária-dombon volt az egykori templom-épület.

Hiába kuncsorogtam, amíg meg nem szűnt az egykor ásatott régésznő ásatási joga, addig csak ő áshatott volna újra, azután pedig az önkormányzati testületek nem kívántak anyagi erőforrást fordítani erre a célra.
A jelenlegi testület, élén Rogán László polgármesterrel és dr. Krepárt Tamás alpolgármesterrel volt az első, akik szántak erre pénzt, és fordítottak figyelmet a korábbi felvetések igazolására és az újabb ásatások megkezdésére.

Budakalászi polgárként, helytörténészként, mindvégig szívügyemnek tekintettem a Kálvárián megbúvó épületmaradványok kiásását, az itt feltárható múltat. Így a 2011. novemberében újból kezdett ásatás során egy 34 éves nyitott kérdés nyert igazolást, jelesül: igen, igazam van/volt, valóban a Kálvária-dombon állt a középkori Káloz település plébánia-temploma!

 

A Budakalászi Hírmondóban 2012 januárjában megjelent írás
Kátai Ferenc



Az oldalról I Kapcsolat I Impresszum