Get Adobe Flash player
Hungarian Croatian Czech English Finnish French German Greek Lithuanian Norwegian Polish Slovak Slovenian Swedish Turkish
Címlap Ásatás a Kálvária-dombon Oklevélszövegek nyomán Az 1977-dik évi feltárás

A Kálvária-dombi templom

 

Ásatás a Kálvária-dombon - 1977



  budakalasz_kalvaria Amikor az első csontleletek előkerültek a budakalászi Kálvária-dombon, szinte a sötétben lehetett csak tapogatóznia bárkinek is, ha arra a kérdésre kereste a választ, hogy kiknek, milyen időben odakerült maradványai is lehetnek azok.
Az 1995-ben megjelent könyvemben így írok erről:

„1977 áprilisában Budakalászon faültetésre került sor, a faültetéshez szükséges gödrök kiásásában az általános iskolai tanulók is részt vettek társadalmi munkában. A község központi része közelében emelkedő úgynevezett Kálváriadombon, annak északi peremén emberi csontokat vetett fel az ásó. Az iskolás gyerekek — ki hogyan tudta — percek alatt kibányászták leletüket, egy emberi csontvázat.
Fekvéséről, elhelyezkedéséről természetesen már semmit sem tudtak mondani, őket csupán a koponya érdekelte.
Április végén három községbeli fiatal — Tompich Tibor, Jánosi László és Pisók György — beszámoltak nekem, hogy vasárnap — más községbeli fiatalok gyakorlatát követve — felmentek a Kálváriadombra s onnan az iskolás gyerekek csontleletéhez közel egy ép, egész emberi csontvázat emeltek ki a földből. Elbeszélésük alapján a csontváz valószínűleg hason, kifordult helyzetben feküdt.


Ekkor kezdtem el közelebbről foglalkozni a Kálváriadomb rejtélyével.
Akkor alig egy éve dolgoztam Budakalászon népművelőként, így a múlttal kapcsolatosan néhány általános történelmi adatot tudtam, s a helyi szájhagyományon alapuló vulgáris falutörténetet vehettem alapul, melynek sommázata röviden: az Árpád-kori Kálóz falu a török pusztítás koráig lenn a Duna-parton, a Barát-patak torkolatának környékén volt. Az 1690-ben betelepülő — török elől menekülő — szerbek ennek helyétől nyugatra, addig teljesen lakatlan, őserdővel borított területen, a dombok tövében alapítottak új települést, amely magja a mai Budakalásznak. Így a rejtélyre innen sem kaptam megoldást.
Nem támogatta azt a feltevésemet Nedeljkov Szvetozár görögkeleti pap sem, hogy a Kálváriadomb földjében esetleg egykori szerb temető rejtőzik, mivel a szerb egyházi hagyomány szerint első temetőjük a ma is álló templomuk körül volt(!).

Ekkor szántam rá magam az egyetlen törvénytelen lépésre: a három ifjúsági klubtagot segítségül hívva felmentem a Kálváriadombra, s leletük közelében megástam a földet. Szándékom az volt, hogy az esetleges csontváz előbukkanása esetén tisztázhassam legalább azt, hogy temetett halottról van-e szó, s — rendkívül szerencsés esetben — a melléklet kormeghatározásából a temetés — s így az esetleges temető használatának idejére is — valamilyen támpontot nyerjek.
A földszíntől 70 cm mélységben emberi csontváz került elő, melyet fejtől medencecsontig magam tisztítottam meg.
Mellékletként a jobb kéz kisujjáról egy kisméretű, ovális fejű pecsétgyűrű, a bal könyök—medencecsont szögletből pedig egy kisebb, mint egy centiméter átmérőjű zöldpatinás érem került elő.

 

kalvaria_1977_05_sir_kis

1977. április 30., feltárása a temetett maradványoknak.

 

A leletek előkerülése után a sírt haladéktalanul visszatemettem. Az ezüstgyűrűt és érmét másnap dr. Bodor Imre régésznek, személyes ismerősömnek mutattam meg, aki a Corpus Numericus Hungaria c. kiadvány alapján azt II. András, 1204–1235 között uralkodott magyar király ezüstdenárjának határozta meg.
Mivel a szakirodalom sem rögzítette megnyugtató módon akkor még a középkori Káloz földrajzi helyét, így az Árpád-kori temetőre utaló sírból előkerült érem újabb megoldatlan problémát vetett fel az amúgy is rejtélyes budakalászi helytörténetben. Beláttam, ha választ szeretnék kapni, nekem kell feltárnom Budakalász múltját.
Az eseményekről értesítettem a Pest megyei Múzeumot, magam pedig nekiláttam a kutatásnak...”

 

  érem_gyűrű    Andrásdénár1_sz    Andrásdénár2_sz

Az előkerült leletek, az érem  elő-, és hátoldala

 

kálvária_andrásdénár_1b

 

A dénár-lelet rajza a „hivatalos” jegyzékben.


Miből is állt ez a kutatás? Engedélyt kaptam az Országos Levéltárban őrzött Wattay családi levéltári anyag átnézésére, s ezzel kapcsolatban a török hódoltság utáni vizitációs jegyzőkönyvek megtekintésére is. Nagyon hamar kitűnt számomra az, hogy a helybeli népi emlékezet elmosva őriz emlékeket, a kiolvasható adatok szinte önmagukért beszélnek!

Íme az 1710-es jegyzőkönyv aktuális részlete: „... a hívek részére, a falutól balra lévő mezőn, dombon, erős anyagból készült sérült tempom találhható, toronnyal, nem sok vonással javítható...” (1)


UC_85_16_2    UC_85_16_3b_slice

 Az 1710-ben készült jegyzőkönyv első oldala, és  a 3-dik oldal,
pirossal jelölve a templomról (és  török-Budának adózásról)
 szóló szövegrész.


Rövidesen kezembe került a másik lényeges okirat is: ez 1725-ös kelletkezesű, ebben már ezt írják a vizitátorok: „...Káloz falu bír a falun kívül, mezőn, dombon egy nagy, sérült templommal, amely görögkeleti szertartásra van berendezve...” (2)

A jegyzőkönyvekből még két lényeges adatsor derült ki: 1710-ben négy fő volt a *régieknek maradéki* a többiek - vagy húszan - mind itt (Kalászon) születettek voltak, és elmondják, milyen adóik voltak *a török uralom alatt török-Budára*.
Az 1725-ös jegyzőkönyvben a hét „örökös” jobbágyon kívül mind a többieket „szabad belországi bevándorló”-ként írják össze.

Részletes adatokat találtam a jelenleg is álló szerb templom építéstörténetére is, így júniusban már arról győzködtem Szentendrén Dr. Tettamanti Saroltát, hogy immár írásos utalások is mutatják: ott, a mai Kálvária-dombon állt az egykor itt élt kalázi néppesség temploma az Árpád-korban! Győzködésemnek lassan foganatja lett: Tettamanti Sarolta hajlott nézetem elfogadására, s szentendrei ásatását egy héttel hamarabb befejezve augusztus végén kitelepült Budakalászra, s elkezdtek ott, a Kálvária-dombon ásni. Mindannyiunk számára torokszorító volt az első nap délutánja: ott fehérlettek a rakott mészkövek a kutatóárokban keresztben. Az egy hét végeztével az alábbi képet tudtam rögzíteni:

kálvária_1977_08

 

Az egykori járószintig kibontott falmaradványok.
Jól megfigyelhetőek a külső oldalon futó kváder-falazás kövei.


Az utolsó napokban több akkori régész ismerősöm megtekintette a falmaradványokat, mindegyikük egyértelműsítette: az előkerült leletek együttesen mindenképpen kora-Árpád-kori templomra utalnak.

Azután visszatemették a feltárt maradványokat. Évekkel később, amikor megjelent a Magyarország Régészeti Topográfiája 7. kötete,  amelyben a szentendrei járás települései kaptak helyet, annál nagyobb volt megdöbbenésem: Tettamanti Sarolta meghatározása így szólt: „A lelőhelyen előkerült sírok és az osszárium templom körüli temetőre utalnak. A feltárt épületrész talán a plébános háza lehetett. A templom a feltáratlan részen terülhetett el, vagy az erózió már teljesen elpusztította maradványait.” (3)
Tehát az ásató régész nem merte leírni azt, amit a helyszínen elismert: az Árpád-kori templom egy részét ásták ki... És hiába volt bármiféle noszogatás később, többé nem kívánt ásatni ezen a lelőhelyen. Így maradt a kétség - nekem nem, mert meg vagyok győződve, ott, a Kálvária platója alatt rejtezik a Kálizok egykori, legalább XIII. századi *erős kőanyagból* épített szakrális épülete - a templomuk.

 Mert nézzük csak a *tényeket!*

 

S_11_No 0047a_4    739px-Kat1budakalasz

Karpe Mihály térképe 1765 körül,     és az ún. első kat. felmérés 1785-ből
Kaláz településről és környékéről.


Ha északról délnek haladnak a vizitációs biztosok, „balra” van mező, és nagy-nagy sík, semmi „domb”. De Budáról jöttek, akkor pedig a régi településmagot tekintve falun kívül, dombon - csak balra, a mai Kálvária-domb környékén állhatott a romos (nem sok vonással javítható) templomépület. (Annál is inkább, mert tizenöt év múlva már kijavítva falait, oda, abba járnak az óhitű keresztyén hívek). A Topográfiában megjelent Tettamanti Sarolta ásatási felmérési rajza a helyszínről:

kálvária_ásatásrajz

 


Összevetve a számos Árpád-kori falusi templom alaprajzával, és néhány ma is álló képeivel (Nagybörzsöny, Egregy, Velemér), egy cca. 12-15 méter hosszú, 7-8 méter széles alapterületet éppen kiad a plató, ha a feltárt maradványok az egykor volt templom tornyát rajzolják ki:


kalvaria_1977_feltar_helyszin

 

kalvaria_templom_1_90

megj.: a kiegészítés elvi, csak elnagyoltan vehető figyelembe,
főleg a szentély formáját tekintve!

 

 

kalvaria_rajz

 

A torony helye nyíllal jelölve, a piros vonalnál kell húzódnia
a mesterséges plató alatt a templom maradványainak.
A keresztek nagy valószínűséggel az egykori szentély fölött állanak.

 

Ezért próbáltam győzködni településünk vezetőit immár harminc éve, hogy fordítsanak figyelmet és anyagi áldozatot egy újabb feltárásra: hogy végleg hitelesíteni lehessen azt, ami feltételezhető: ott állt az egykori Káloz - Kaluz település temploma. És, mint annyi kis település honunkban - egy kis ráfordítással romkertben tenni láthatóvá az egykor volt elődeink keze munkáját, templomjáró helyét.


Ps.:

Kezdésnek, 2011. október. 17-én kitisztították a Kálvária-domb egy részét az évtizedes kiserdőtől: egyből látható lett a négyzetes alaprajz körvonala, és a falsík nyomvonalán heverő mészkövek, valamint a meredélynél Tettamanti Sarolta „leszakadt faltömb?” megjelöléssel illetett helye. Az sem biztos, hogy értéktelen leletek nyugszanak az egykori temető sírjaiban: nekünk, a kultúrtörténet szempontjából igen számottevő értékhordozók.

_a195226    _a195227

 

_a195228



 Jegyzetek

******
1, OL. U et C. 85. No. 16. „pro curare, ad Sinistrum Latus Pagi, in Colle extat Dirruta Ecclesia Cum Turri ex bona Materia extruita, non adeo magnis scriptibus Reparabilis.”

2, OL. Acta. Pol. Miscallenae. 1725. No. 15.

3, Magyarország régészeti topográfiája. 7. köt. 52. oldal.

*******

 

 

Kátai Ferenc. 2011. 10. 23.
Külön meg kívánom jegyezni, hogy úgy az archív képek, mint a rajzok,
 avagy az új felvételek engedély nélküli illetéktelen felhasználása,
 átvétele szerzői jogi törvényt sért!

Az oldalról I Kapcsolat I Impresszum