Get Adobe Flash player
Hungarian Croatian Czech English Finnish French German Greek Lithuanian Norwegian Polish Slovak Slovenian Swedish Turkish
Címlap A település története Az őskortól 896-ig

Történelmi előjáték

Tartalomjegyzék
Történelmi előjáték
A rómaiak
A hunok
Avarok
Minden oldal

Őskor


Területünk szűkebb határán belül a legelső bizonyíthatóan megtelepedett népesség az ún. gravettien kultúrájú nép volt, úgy 15 ezer évvel ezelőtt, az utolsó jégkor végén éltek itt: ők a rénszarvas-vadász nép. Telephelyükre az 1978-as évben Kovács Györgynével végzett terepbejárásunk során a felszíni pattintott kóeszközök hívták fel a figyelmet, s Dobosi Violával, a Magyar Nemzeti Múzeum óskoros régészével együtt tett ismételt utunk során gyűjtött kóeszközök - s maga a régésznó - megerósítette az addigi gyanút.
A Magyarország Régészeti Topográfiája 7. kötetének 350-ik oldalán így írnak erről a lelőhelyről:

VELIKE NYIVE (Hosszú-Föld)

A község határának ÉK- részében egy szakadékos, meredek partú vízfolyástól DNy-ra emelkedő domb oldalán Kovács György geológus 1967-ben a lengyeli kultúrához sorolható bütykös és díszítetlen oldaltöredékeket, kisméretű, kaptafa alakú kőbaltát, pattintott fúrót, árvésőt és szilánkokat gyűjtött. A Budakalászi Helytörténeti Gyűjteményben 1981-ben nagy mennyiségű pattintott kőeszközt, szilánkot, kevés jellegtelen cserepet és egy töredékes kaptafa alakú kőbaltát láttunk, amelyeket Kátai Ferenc és Kovács Györgyné ezen a dombon gyűjtött. Megfigyelésük szerint a kőeszközök a 159-es magassági ponttól K-re 15 m. széles, 200 m. hosszú sávban kerültek elő. Itt nem találtak edénytöredékeket, ezért felmerült a lelőhely paleolit keltezésének gondolata.

A rénszarvas-vadászok telepe fent a mai Berdón valószínűsíthető, ők a jéghatár északra húzódásával azt követve elvándoroltak vidékünkről. De itteni telepük korát tekintve elmondhatjuk: Budakalász mintegy 15 ezer éve lakott hely.
A rézkorban megtelepedett itt az ún. bodrogkeresztúri kultúra embere, aki a Tisza mentén és a Tiszántúlon volt őshonos. A réz megismerése után belőle késeket, baltákat készített, ami nagy mértékben előrevitte a fejlődést. Kultúrájuk a kereskedelem révén terjedt, a pilisszántói határban lévő barlangfülkéből is előkerült egy rézkés.

A rézkor folyamán jelent meg badeni kultúra népe is. Ez a nép i. e. 2000 táján tűnik fel vidékünkön, ez ideig legjelentősebb lelőhelye Budakalász határában, a homokbányában talált temető négyszáznál több sírral. Ebben a temetőben megfigyelhető volt az a sajátságos szokás, hogy a sírgödörbe helyezett halott fölött tüzet gyújtottak, valamint az, hogy egyes sírokba talán a gazdagabbakéba a halott mellé két-két szarvasmarhát is temettek.
Ez bizonyítja, hogy a szarvasmarhát már háziasították, s az is valószínű, hogy a 177. sírban talált négykerekű agyagkocsi-modell -- amely az első európai kocsiábrázolás -- eredetijét minden bizonnyal ezekkel az állatokkal vontatták.

Az i. e. VI. század közepe táján keleti lovas-nomád nép jelenik meg: aszkíták. Hérodotosz őket nevezi lófejőknek , minthogy fő foglalkozásuk a lótartás volt, érdemük a vas erőteljes felhasználása: a kard, kés, lószerszám mind vasból készült és a fazekaskorong feltalálása.

A szkítákat az i. e. IV. században nyugatról kelet felé terjeszkedő nép szorítja ki: a kelták. Hogy a Duna vonalán terjeszkedtek, bizonyítják a szigetmonostor-horányi, pomáz-klisszai, szentendrei leletek. Õk már nemcsak korongolnak, hanem rendesen megépített fazekaskemencében égetik ki edényeiket szemben az addig szokásos gödörben-égetéssel Égetőkemencéik hatására bontakozott ki szép fémművességük is.

***



Az oldalról I Kapcsolat I Impresszum