Get Adobe Flash player
Hungarian Croatian Czech English Finnish French German Greek Lithuanian Norwegian Polish Slovak Slovenian Swedish Turkish
Címlap A szamárfogat

A szamárfogat

A szamárfogat

szamarfogat

Halottakról - ugye - vagy jót,vagy semmit! (No meg a rokonok is élhetnek még!)... Nevezzük hát a fogat tulajdonosát Mari néninek, a szamarát meg Samunak. A történet maga színigaz! Tanúsíthatják ezt a régi kalásziak!

Élt a faluban egy asszony, kinek volt egy kis szamárfogata, amiből a Samu szamár jóvoltából elég szépen meg is élt Igen jó szamár volt a Samu, csak egy bökkenő volt: Mari néni szerette az itókát, a Samu meg utálta, hogy neki mindig ott kell ácsorogni a Gröschl kocsma előtt, míg az ital le nem csúszik a gazdája torkán. Jobbik esetben csak harsány ordítással tiltakozott, de ha rossz kedve volt, megesett, hogy otthagyta Mari nénit, s ment Isten hírével az orra után - akármerre.
Egy alkalommal valamelyik „szesztestvér” titokban kivitt egy korsó sört a szamárnak, amit az előbb bizalmatlanul nyalogatott, majd lelkesen kiszippantott a korsóból. Persze, hogy a tettes eldicsekedett ezzel (tény, hogy a szamár elhallgatott!)

 Ettől kezdve társai is akadtak a csínyben. Úgy esett, hogy egy alkalommal többen is itatták a szamarat, „aki” ettől mélabúba esett, (berúgott, na!) s mikor gazdája előkerült, világ minden kincséért sem akart elindulni. Mari néni - aki sohasem használt ostort - odaállt a szamár fejéhez, hogy elindítsa, mire az egy bánatos „iá” kíséretében tömény sörfelhővel árasztotta el gazdáját, aki persze nyomban visszament a kocsmába tetemre hívni. „Ne mérgelődj Maris! Láthatod: így csöndben van Samu! Adjál inkább neki te magad is! Vagy tán sajnálod tőle? - somolyogtak a bűnösök.


Úgy lőn. A Samunak sör adagja lett, magában még nem lett volna baj, csakhogy egy idő után magától állt be a kocsma elé, s míg a sörét meg nem kapta, nem volt mit kezdeni vele. Végül, ha a környéken megjelent a szamaras Mari néni, aki csak ott volt, mind megállt „cirkuszt-látni”, s nem hiába! A szamár makacsságával, megtoldva egy - egy harsány iával, remekül elszórakoztatta az alkalmi közönséget. Mari néni meg - éttárt karokkal közölte a „nagyérdeművel”: „Hát láthassák! Hát akarok én a kocsmába menni? Nem! De muszáj, mert ez az átok szamár addig el nem indul, míg a söre a hasában nincs! Most akkor ki az iszákos?
Mert ugye, csak nem leszek világ csúfjára, hogy a szamaram iszik, én meg nem?”

Így teremtett Samu „hivatalos” indokot a Mari néni kupicáihoz, s magának sör járandóságot, megtoldva néha egy sóskiflivel! Mert a Mari néni igazából nagyon szerette Samut!
Hovatovább valódi látványossága lett a falunak a szamárfogat, annál is inkább, mert Samu később odáig ment, hogy bármerre indult volna
Mari néni, a szamár - csak a kocsmának tartott, ahol - ezt is meg kell mondani - a korsó sör, néha kiflivel, elég volt neki egész napi lelkesedésének és munkakedvének fenntartásához.
Évekig ment ez így. Már oda sem figyelt senki a szamárfogatra. A kocsmáros magától értetődően töltötte a sört, meg a pálinkát, ha Mari néni megjelent. Mari néni a szamár itatóvödrébe, a másikat magába döntötte, s ment békével...

Ahogy az évek múltak, szinte észrevétlenül járt - kelt, egyre ritkábban, s öregebben, szamarával Mari néni. Van, aki tudni véli: haláláig gondozta az öreg szamarat az udvarában.
Így múlik el a világ dicsősége - állítja a mondás. Hozzáteszem: így múlnak el falunk apró-cseprő kis epizódjai, melyek életünket színesítették. Ne engedjük!

 

bloch036

Bloch Hugó fotója, Mari néni kordéjával...

 

Megjelent az 1990-es Kalász Kalendáriumban

 

Az oldalról I Kapcsolat I Impresszum