Get Adobe Flash player
Hungarian Croatian Czech English Finnish French German Greek Lithuanian Norwegian Polish Slovak Slovenian Swedish Turkish
Címlap A Svábház

A Svábház

Tartalomjegyzék
A Svábház
Klupp Pál emlékezése
Mirk Márton a házról
Minden oldal

Kalászi házak - a Svábház



Wágnerné Klupp Katalin - az egyik unoka - emlékképei

Nekem nem fűződnek személyes, gyerekkori élményeim ehhez az eredetileg Weiszhár-háznak nevezett sváb házhoz, mert mikorra én megszülettem, nagyszüleim már nem éltek. Most azonban egyre több érzelmi szál fűz hozzá. Bármikor kinyitom az ajtókat, úgy érzem, a falakból őseim vigyázó tekintetével találkozom.

Ezt a házat édesanyám szülei építették, valószínűleg 1898 és 1899 tájékán. Házasságkötésük 1898. január 31-én volt Budakalászon. Sőt mindketten Budakalászon születtek és itt is haltak meg. A Weiszhár-ősöket családfa kutatásaink során - 1812-ig tudtuk visszavezetni Budakalászon. Nagymamámnak tizenegy gyermeke született, de ebből csak négy leánygyermek élte meg a felnőttkort. Édesanyám is e házban látta meg a napvilágot 1912. július 3-án.

A képen - amely 1930-ban készülhetett - az én nagyszüleim láthatók, lányaikkal és az akkor már megszületett unokáikkal. Weiszhár József - anyai nagyapám (e ház építője és első tulajdonosa) - 1873. február 7én született Budakalászon és 1938. szeptember 9-én halt meg. Mellette Weiszhár Józsefhé, született Kutassy Terézia - a nagyanyám, aki 1877. december 31-én született Budakalászon és 1952. szeptember 25-én halt meg. Házasságkötésük ideje 1898. január 31-én volt, Budakalászon. Mögöttük állnak a gyermekeik (balról, jobbra): - Rosalia (1906-ban született), előtte ül férje Stefan Metzger, ölében fiúk Joseph Metzger, Emma, az édesanyám (1912-ben született), ekkor még nincs családja; Katharina (1898-ban született), előtte állnak gyermekei Theresia és Maria; - Anna (1900-ban született), mellette ül férje, Caschler József, előtte áll leányuk, Anna és az apa ölében József fiúk.

1160

Az épület a Weiszhár család leszármazottaié volt 1998-ig, amikor értékesítették a Budakalászi Önkormányzatnak. 2003. áprilisában az Önkormányzat használatba adta az épületet a Német Nemzetiségi Egyesületnek és a Német Kisebbségi Önkormányzatnak, tájház és iroda céljára. 2003-ban a települési önkormányzat 3 millió Ft-ot nyert pályázaton, melyhez 2,5 mFt önrésszel rendelkezett. A Német Nemzetiségi Egyesület és a Német Kisebbségi Önkormányzat 1,5 mFt-tal járult hozzá a felújításhoz. Végül a felújítás teljes befejezéshez az önkormányzat további 500 000.-Ft támogatást nyújtott. Így összesen 7,5 millió Ft-ból sikerült ezt a „Svábházat" eredeti állapotába hozni. (Fotó a 8. oldalon.)

A berendezés és az itt látható használati tárgyak saját forrásból származnak, illetve a kalászi sváb családoktól kaptuk. A környékbeli településekről is gyűjtöttünk különböző tárgyakat. Nagyon sok értékes kincs került elő a padlásokról és a pincék mélyéről. E tárgyakkal tudjuk bemutatni azt az életformát, melyben őseink éltek és részben mi is éltük gyermekkorunkat. A gyűjtés jelenleg is folyamatos, köszönettel fogadunk minden jó szándékú felajánlást.

Nézzünk körül a házban. A konyhában sváb konyhaszekrény látható. A sparhelt kályhát igen nehezen találtuk meg, annál nagyobb volt az örömünk, mikor „kidobott" állapotában megleltük. A kályhán különféle vasalók vannak, továbbá paradicsom passzírozó, régi, hagyományos „hasas" hurkatöltő, melyet, ha megtöltöttek, ráhelyezték a fakinyomót és a hasukra helyezve, nyomták ki a tölteléket a bélbe. E konyhában valamikor nyitott tűzhely volt, ahol a füst a tetőtéren keresztül szabadon távozott. A padláson még felfedezhetők a búbos kémény-megoldás nyomai. Itt találjuk még a vizes padot, rajta vizeskanna, mérleg, valamint a tejeskanna, mellette a vajköpülő. Jellegzetes a lavórtartó, törülközőtartóval. Mindezeket a mindennapi élethez használták.

4530   4533

***



A falon szakajtó, szita és kenyérkosár, melyben a pékhez vittük a bedagasztott kenyeret. Emlékszem, - még gyermekkoromban is - édesanyám reggel bedagasztotta a kenyeret és elküldött a pékhez, hogy megsüsse azt. A pék itt volt a Sváb-ház mellett, a Gerula-házban. Élénken él emlékezetemben a pékség berendezése, a péklapát, és egy eszköz, amellyel megkenték a megsült kenyeret. Az ugyancsak itt elhelyezett szitáknak is több funkciójuk volt: egyikkel a lisztet szitálták, másikat a tarhonya készítéséhez használták vagy a termények (például a bab) rostálására egy harmadikat. Van itt uborka- és tök gyalu, a falon tésztaszűrők sorakoznak. Szépek a falra feltett falvédők, melyeket kézzel hímeztek, német nyelvű feliratokkal. Van egy falvédőnk, melyet 1916ban hímeztek a Koller családnak, ajándékba. A falvédőn lévő szövegek bölcs sváb mondásokat és házi áldásokat tartalmaznak.

**

4537   4539



A szoba berendezése is híven tükrözi a sváb otthonok jellegzetességeit. Balra, a nyitott szekrényben korabeli ruhaviseletek láthatók: alsószoknya, felsőszoknya, fejkendő, hímzett kötény hajtogatva.

Erről jut eszembe egy aranyos történet. Édesanyámnak is megmaradt lánykorából ez a szoknyához való kötény, de az évtizedek alatt a sok hajtogatástól megkopott és fel kellett volna újítani. Eszembe jutott édesanyám piaci barátnője - Lizi néni, Solymáron -, hátha tud a felújításban segíteni. Elmentem hozzá, s nagy örömömre elmondta, hogy van egy néni, aki foglalkozik ezeknek a kötényeknek a „vakszolásával" vagyis a felújítással, de ez elég drága lesz.

Gondoltam magamban, nekem ez minden pénzt megér, hisz édesanyám köténye megújul. Mikor elkészült a kötény felújítása (2003-ban), hatszáz forintot kellett érte fizetnem. Szóval, ilyen „drága" ez a „kötényvakszoltatás".

Nagyon érdekesek a ruhaneműknek az anyagai is. Különleges anyagból készült a férfiöltöny is. A szekrény melletti falon egy selyem anyagra hímzett, nagyon régi kép van, melyet Úrnapján, az úrnapi sátor díszítésére használtak. A szekrény tetején egy régi néprádió és bőrönd képviseli a múltat. A tangóharmonika hozzátartozott a sváb életformához. Ez is megbecsült kincsként került hozzánk. A falon családi képek láthatók, őseink: jellegzetes sváb öltözékben.

**



A sarokban édesanyám eredeti - 1936-ban készült - esküvői ruhája pompázik. Nem is tudtam róla, hogy megőrizte ezt a ruhát. Kisebbik lányom három-négy évet volt Amerikában, s egyik alkalommal, mikor hazajött, mondta, hogy megyek a padlásra, a mama esküvői ruháját megkeresni a bőröndben. Kérdeztem tőle, hogy Te honnan tudod, hogy ott van? A mama egyszer mondta - felelte - , s fél óra múlva, mikor megjelent a ruhával, megdöbbenve vettem tudomásul, hogy a ruha valóban a bőrönd mélyén lapult. Méltó helyére került a kiállításon. A falon lévő esküvői kép is - melyen édesanyám és édesapám látható - nagyon jól tükrözi annak a kornak a viseletét.

Az utcai ablakon lévő függöny a tisztaszoba hangulatát idézi, hisz olyan a függöny, hogy csak nézni szabad, hozzányúlni már nem. Az ágytakaró harmonizál a függönnyel. A sarokban lévő ágy is egy padláson porosodott, itt viszont ékessége a szobának. Az ágyban lévő szalmazsákra van ráhelyezve a lepedő, fölötte takarosan beágyazva - a végében pedig a jó meleg, vastag, fekete vállkendő látható. A fekvőhely alatt az „éjjeli" edény, vagyis a zománcos bili talált helyet magának. Az ágy felett gyönyörű motívumokkal festett, nagy szentképek láthatók, díszes képkeretekben.

**



A középső asztalon sok régi imakönyv fekszik: látni, hogy nagyon sokat forgatták és imádkoztak belőlük. Az asztalon lévő máriazelli emlékpipa 1920-1930 között került ajándékként Budakalászra, Weiszhár nagypapámhoz. Ebben az időben nagyon sok zarándoklatot szerveztek ide, melyeket az ott készült fényképek is igazolnak. (Lásd még: képmelléklet.)

Van egy bábanaplónk is. Nagyon értékes kincsnek tartjuk, hisz annak idején Göncz néni volt a bába, nagyon sokan születtünk a segítségével, többek között én is. Ebbe a könyvbe jegyezték be a szülők neveit, a születés dátumát, a gyermek nemét, születési súlyát és testhőmérsékletét. A sarokban lévő „sublót" elmaradhatatlan sváb bútor. Ezekben a fiókokban tároltak a süteményektől kezdve, a ruházaton keresztül, a családi kincsekig nagyon sok mindent. Jelenleg a függönyöket, alsó ruházatot és egyéb lakásdíszítéssel kapcsolatos holmikat helyeztük el benne.

Nagyon szép a sublót tetején lévő Mária szobor. Van itt néhány modernebb ajándéktárgy, ezeket Zsófi tanító néni a kitelepített kalásziaktól kapta, akik hazalátogatásuk során hozták neki. Ő mostanáig megőrizte az ajándékokat. A házi áldás elmaradhatatlan kelléke a sváb lakásoknak. A szobában látható házi áldás gyöngyökkel van kivarrva.

Bemutatunk két mesterlevelet is, amelyeket 1819-ben és 1826-ban Bánátban állítottak ki. Kitelepített kalászi svábok leszármazottai őrizték meg, s kész csoda, hogy közel két évszázad után sem lettek az enyészeté.

A szobában látható Bibliának kalandos története van. Eredetileg Budakalászról Németországba került (talán épp a kitelepítés időszakában? - A szerk.), ahol egy szemétdombon landolt. Szerencsére volt, aki felfigyelt rá és átadta annak az embernek, aki aztán visszajuttatta Budakalászra. Így most mi vigyázunk rá.

**



Az oldalról I Kapcsolat I Impresszum