Get Adobe Flash player
Hungarian Croatian Czech English Finnish French German Greek Lithuanian Norwegian Polish Slovak Slovenian Swedish Turkish
Címlap A Kálvária-dombi templom

Régészet

Igazolva harmincnégy év után...

 

itt állt a középkori templom.

 

A Budakalászi Hírmondó 2011. októberi számától rendre, minden hónapban beszámolt a Kálvária-dombi feltárásról 

­- „Többen emlékezhetnek rá, 1977-ben a kalászi Kálvárai dombon temetett emberi maradványokat találtak” kezdte az első írás.
– „Korábban, a hetvenes években már egyszer feltárták ezt a területet, [sic!] így az akkori eredmények segítségével most hamar megtalálták a feltételezett középkori templom romjait.” írják a novemberi számban.
– „Középkori templom a Kálvária dombon” hirdeti a decemberi szám kiemelt fejléce. S jön a folytatás : „A november elején indult kálvária dombi feltárás befejeződött. Az egy hónap alatt előkerült romok bebizonyították, valóban állt itt egykoron egy templom...”

Az 1995-ben megjelentetett „Megszólalnak a kövek”  című könyvemben leírtam a középkori templom Kálvária dombi feltételezett létezését, amelyet az érdeklődők a városi Könyvtárban olvashatnak ma is.


Ez úton szeretném felidézni és kiegészítve pontosítani a történéseket.

– Amikor 1977-ben az iskolás gyerekek letették elém a zacskónyi csontot egy emberi koponyával, elkezdtem érdeklődni, milyen helyzetben feküdt. Természetesen erre ők nem tudtak részletes magyarázatot adni. A helyi szerb lakosok körében is érdeklődtem, mert izgatott annak a kérdésnek eldöntése, hogy esetleg temető volt-e régebben ott fent. Tőlük egyértelműen nemleges választ kaptam. Fellapozva a könyvtárban kéziratban meglévő Mericske Rezső-féle Helytörténetet, abban ez állt:
„Egészen Békás határában a pataktól délre a Dunától mintegy 70 lépésnyire a templom romjait találhatjuk. Erről a romról valószínű, hogy az ősi Budakalász plébánia templomának maradványa. Egy XVIII.sz.-i térképen mely az Országos Levéltárban található, magam is tanulmányoztam, pontosan fel van tüntetve a római burgus is, a templom rom is és a magyarázó szövegben áll, hogy ez Kalász plébánia temploma.”
Vagy tíz oldallal később Mericske is feltesz egy kérdést :

cikk tovább

A Kálvária-dombi templom IV

 

Ásatás a Kálvária-dombon 2011/3

 

Ez nem templom, bazilika! 

– kiáltott fel az egyik lelkes látogató, amikor feljőve a Kálvária dombra meglátta a kiásott falak révén mára már látszó egykori templom méretét.

kalvaria_asatas_205616 De haladjunk sorban.
Előkerült a déli templomfal egy részlete is, a hosszú keresztárok révén. Ugyanitt, eben az árokban sikerült kibontani a betöltődött – és szándékosan feltöltött rétegek alól – az egykori templomhajó ugyancsak padlótéglával fedett járószintjét. Meg kell hagyni, az idő, a hadjárások és az azután bekövetkkezett bontások megtették a maguk romboló hatását. Nincs egy ép padlótégla, van, ahol alig lehet kivenni a törmelékek alól a járószint mészhabarcsos felszínét. Az egykori főhajó közepén valami okból nagy mélyedés keletkezett, ezt a török hódoltság utáni időben az új lakosok úgy javították ki, hogy nagy köveket szórtak a gödörbe, és erre öntöttek kevés földet. Ugyancsak a járószintet fedő humuszos rétegből került elő az egyik – a kor datálása szempontjából igen fontos lelet – Luxemburgi Zsigmond császár (1387 - 1437 között magyar király) ezüst denárja.

Részletesebben

A Kálvária-dombi templom III

 

 

Ásatás a Kálvária-dombon - 2011/2



Abban a könnyű helyzeben vagyok, nem kell megvárnom a teljes anyag feldolgozását, hogy írhassak a Kálvária-dombi feltárásról. Nem lévén régész, csak mint lelkes amatőr - de csekély szakmai tudással megalapozottan - írok az eredményekről.

Tovább mélyültek a kutatóárkok a Kálváriánál, tovább „jöttek” elő a falak, kicsit több is a kelleténél...

Domonkosfa XIII-dik századi templomalaprajzával illusztrálva megtekinthető, milyenek voltak *általában* a korai falusi templomok. Ilyen, ehez hasonló méretarányú és szerkezetű épület alaprajzi maradványai kell, hogy előkerüljenek a földből. (Természetesen: hasonló! nem pont ilyen!)

domonkosfa_kis

 

Részletesebben

Beadvány a Kálvária-feltárásra

Önálló beadvány a Kálvária-dombi templom feltárására.


Budakalász Város Önkormányzata
Polgármesterének,
Képviselőtestület Okt. Kult. Bizottsága
Vezetőjének

Kátai Ferenc
budakalászi lakos, helytörténész
Budakalász, xxxxxxxxxxxxxx.

Tisztelt Rogán László Polgármester Úr!
Tisztelt Major Ede képviselő Úr!

Az alapok:

1977 tavaszán – mint az ismeretes – a kalászi Kálvária-dombon temetett emberi maradványok kerültek elő. A mellékletként napvilágra jött éremleletből már másnap világos volt, hogy II. András (Endre) magyar király uralkodása idejében, (1205 – 1235 között) lett eltemetve. A két hónapos levéltári kutakodásom végén sikerült meggyőznöm dr. Tettasmanti Sarolta régésznőt, hogy itt, a Kálvária-dombon kellett állnia a kora Árpád-korban épült Káliz falu templomának. Az augusztusi egy hetes tájékozódó ásatás során előkerült 50–70 cm. magas falmaradványok egy 4X4 méteres négyszöget formáznak, külső falsíkjában kváderköves falazással. A déli fal mentén másodlagosan a fal tövébe helyezett maradványokból egyértelműen kiderült az, hogy ossarium-leletek: koporsószögek, gyűrű, érem, koponya-fültövi zöld folt, - ami egykori fülbevalóra utal – bizonyítják ezt. Sajnálatos módon a régésznő akkor több időt nem fordíthatott a feltárásra, a későbbi években pedig kifejezetten nem kívánt itt többé ásni.
Az időközben megjelent „Magyarország régészeti Topográfiája” 7. kötetében e lelőhelyről szólva így nem kifejezetten a korai templomról írt, csak mint „egyházi rendeltetésű épület”-et említi, nyitva hagyva a végső megállapítás kimondását.

Részletesebben >>>

A Kálvária-dombi templom II.

 

Ásatás a Kálvária-dombon – 2011

 

Ez év májusában, amikor először hírt adatam az eltervezett ásatásról, ezt írtam:

„Mint tudható, 1977-ben, kérésemre volt egy egyhetes tájékozódó jellegű ásatás itt, akkor Tettamanti Sarolta régésznő kiásta egy cirka 6X6 méteres területen az ott fellelt falakat, de sajnos ez neki kevés volt ahoz, hogy ki merje jelenteni: az egykori Kalász Árpád-kori templomának alapfalait lelte meg. Ehelyett annyit írt le megállapításként: „egy egykori egyházi rendeltetésű épület - valószínűleg a paplak - maradványai kerültek elő.” Időről időre még napjainkban is találkozhatunk olyan vélekedéssel, hogy a középkori Káloz település nem is itt, a mai helyén lett volna.
A most tervezett feltárásnak éppen az ad jelentőséget, hogy végre - több, mint 30 év után - hitelt érdemlően eldőlhet a kérdés: ott, a Kálvária-dombon volt (avagy nem) a kálizok Árpád-kori temploma?
Pedig már az 1977-es ásatás idején is sok olyan leletanyag került elő, amelyik egy templomépület egykori jelenlétére utalt, nem beszélve arról a sírról, amelyik a kálvária-dombon, szabályosan eltemetett férfi maradványait rejtette, mellén II. András egy ezüst dénárjával.”


(Erről az 1977-es ásatásról és a hozzá kapcsolódó anyagokról bővebben az

alábbi írásban olvashatnak.)

Hosszú egyeztetések és engedélyeztetések után végre november másodikán Tomka Gábor régész és az ásó munkások elkkezdhették a munkát. Nehéz terepgyakorlat: az előzőleg kiirtott bozótos gyökerei, az egykor-volt falak bontásából származó kőtöredékek óvatos kibontásával kell előre haladniuk. Hiszen minden apró lelet fontos „adathordozó”: kort, eseményt lehet helyzetéből, fekvéséből, abból, hogy honnan kerül elő kikövetkeztetni.

Egy hét után azt már biztonsággal leírhatom: igazolódik az, amit mindig is mondogattam.

Részletesebben

A Kálvária-dombi templom

 

Ásatás a Kálvária-dombon - 1977



  budakalasz_kalvaria Amikor az első csontleletek előkerültek a budakalászi Kálvária-dombon, szinte a sötétben lehetett csak tapogatóznia bárkinek is, ha arra a kérdésre kereste a választ, hogy kiknek, milyen időben odakerült maradványai is lehetnek azok.
Az 1995-ben megjelent könyvemben így írok erről:

„1977 áprilisában Budakalászon faültetésre került sor, a faültetéshez szükséges gödrök kiásásában az általános iskolai tanulók is részt vettek társadalmi munkában. A község központi része közelében emelkedő úgynevezett Kálváriadombon, annak északi peremén emberi csontokat vetett fel az ásó. Az iskolás gyerekek — ki hogyan tudta — percek alatt kibányászták leletüket, egy emberi csontvázat.
Fekvéséről, elhelyezkedéséről természetesen már semmit sem tudtak mondani, őket csupán a koponya érdekelte.
Április végén három községbeli fiatal — Tompich Tibor, Jánosi László és Pisók György — beszámoltak nekem, hogy vasárnap — más községbeli fiatalok gyakorlatát követve — felmentek a Kálváriadombra s onnan az iskolás gyerekek csontleletéhez közel egy ép, egész emberi csontvázat emeltek ki a földből. Elbeszélésük alapján a csontváz valószínűleg hason, kifordult helyzetben feküdt.

Részletesebben

Az oldalról I Kapcsolat I Impresszum