Get Adobe Flash player
Hungarian Croatian Czech English Finnish French German Greek Lithuanian Norwegian Polish Slovak Slovenian Swedish Turkish
Címlap A kalászi avar korsó

A budakalászi avar korsó

 

Öntött réz avarkori korsó1987-1992 között Budakalász Dunához közeli részén, a Luppa-szigettel szemben kiemelkedő kis kiemelkedésen egy avar kori (Kr. 6-8. század) temető több, mint ezer sírja került elő, a kavicskitermelés megkezdését megelőző régészeti feltárások során. E feltárásokat anyagilag is támogatta Budakalász önkormányzata. Az egyik feltárt - amúgy egykori sírrablók által feldúlt sírban - egy egyedi szépségű és kiemelkedő művészi minőségű, vadászjelenetekkel díszített sárgaréz korsó volt. Az eltelt időszak kutatásai alapján mára egyértelműen kiderült, hogy párhuzamai ellenére egyedi, tehát jelenleg egyetlen ilyen példány létezik a világon. Rendkívüli különlegessége az ábrázolás mennyiségében rejlik: elefántcsont faragványok - főleg kürtök világa - került egy fém korsóra.

A vadászat ábrázolása kedvelt téma volt a késő római és bizánci időszakban. Eltérően azonban a klasszikus antik hagyományoktól, nem egy vadászkalandot ábrázoltak, hanem csupán páros küzdelmeket jelenítettek meg. A vadászat ábrázolásában a virtusnak, mint erénynek a megjelenítése vált fontossá. A vadállatokkal vívott kemény harc az élet küzdelmeinek szimbólumává vált, melyben a megőrzött erkölcsiség a túlvilági üdvözülés lehetőségét hordozza magában. A korsó vadászjeleneteinek az eredeti előképektől való formai eltérései utalnak az új tartalmi mondanivalóra.

A korsó talán legszebb jelenete a felső frízben oroszlánvadászatot ábrázol. A jelenetben egy oroszlán támad a vágtatás közben visszapillantó lovasra, aki felemelt kezében kardot tart. Az oroszlánnak, az állatok királyának vadászata egykor uralkodói előjog volt, a császári oroszlánvadászat ábrázolásának egykor különböző típusai alakultak ki. A korsó jelenetén azonban a vadász nem császári attributumokkal együtt jelenik meg, ezért még a szerkesztésben megjelenő hagyományos elemek ellenére sem tekinthető uralkodói oroszlánvadászatnak. A felső fríz következő jelenete leopárdvadászatot mutat be. Egy tunikába öltözött lovas jobbra vágtat és hátrafelé nyilaz két ellenkező irányba futó leopárdra, melyek közül az egyik a vadászra tekint vissza. Az íjász jellegzetes könnyűlovas sztyeppei harcmodort felidéző testtartása nem jellemző a klasszikus antik hagyományra, ábrázolását a késő antik művészetben keleti hatásra vezetik vissza. Hasonló helyzetben ábrázolják a vadászat közben a szaszanida uralkodókat ezüsttálakon és textileken, de hátrafelé nyilazó lovas vadász alakja látható a konstantinápolyi császári palota és az apameai villa vadászmozaikján is.

A korsó nyolc vadászjelenete közül három medvevadászatot ábrázol. A felső és alsó fríz egy-egy jelenetében gyalogos, lándzsás vadászok két lábon álló medvét ejtenek el. A harmadik jelenetben a vadász husánggal sújt le az előtte ülő medvére. A jelenetben kissé komikusan hat a harckészültséget egyáltalán nem mutató, békésen ülő medve alakja. E jelenetnek ikonográfiai párhuzama nem ismert, a készítő mester a medve előképét feletehetően egy cirkuszi jelenetből kölcsönözte. Az alsó sor egyik jelenete földre esett, sebesült vadászt ábrázol, aki védelméül maga fölé baljával kerek pajzsot emel és erre egy leopárd ugrik. A jelenet a vadászábrázolások elmaradhatatlan tartozéka, egyik közeli párhuzama a konstantinápolyi császári palota mozaikjain látható.

A korsó készítésének idejét úgy lehet behatárolni, ha formájának, az ábrázolások kompozíciójának, stílusának összehasonlító elemzése alapján megpróbáljuk elhelyezni a késő antik emlékek között. A korsó formája és ábrázolásainak művészi minősége alapján a késő antik toreutika legszebb darabjaival hozható párhuzamba. A keltezés tekintetében különösen fontos a korsónak a középvonal alatt erősen kihasasodó formája, amely a késő antik fémkorsók egy jól behatárolható csoportjára jellemző. Ez a forma igen gyakori a 6-7. századi ezüst- és bronzedények között. A budakalászi korsó legközelebbi formai analógiájának tekinthető ukrajnai ezüstkorsót Maurikios Tiberios (582-602) császár pecsétlője keltezi a 6. század végére. A budakalászi korsó jeleneteiben nem látható vízszintes felosztás, minden lényeges szereplő a földvonalon áll. A vadászok mindnyájan az 5-6. században általánosan viselt rövid tunikát hordják és ugyanerre az időszakra keltezhetők a cipőformák, valamint a vadászok hajviselete is.

A korsót formája, az ábrázolások stílusa és szerkesztési elvei alapján az 5-6. század olyan rangos emlékei közé lehet besorolni, melyek elsősorban a kelet-római birodalom területéről származnak (ezüst edények, elefántcsont faragványok). A korsó jeleneteinek aprólékos kidolgozása, az alakok gondos megformálása magas színvonalon működő műhely tevékenységére vall. Feltételezhető, hogy az edény a kelet-római birodalom valamely neves műhelyében készült (Konstantinápoly, Kisázsia, Szíria) az 5. század végén vagy a 6. század első felében.

Pásztor Adrien - Vida Tivadar

 

A képsort lásd róla a  képtárban

 

 

Az oldalról I Kapcsolat I Impresszum