Budakalász

Ez oldalon igyekeztem összegyűjteni Budakalászról olyan, a kultúra, művészet, történelem, régészet témaköreibe vágó információkat, leírásokat, amelyek kiegészíthetik az érdeklődő tudását, legyen az diák, pap, avagy egyszerű plusz tudásra vágyó polgár.

Természetesen - mint minden oldal - az enyém sem „minden tudás forrása”, ezért ne is kárhoztass, ha valamit nem találsz, és hiányérzeted támad: adott a lehetőség, hogy segíts az oldal anyagának bővítésében.

Kátai Ferenc

Kalászi tél anno 1241.

Téli alkonyat… szürke homály uralkodik. Hideg van…
Kaluzi uram fenn áll a templom dombján a falu papjával, s merőn figyeli a Duna túlsó partját. Ott az alkonyi eget tüzek festik rőtre. Ég Vác, égnek az apró falvak. Ott dúl a tatár… A menekülő jobbágy, ki a túlpartról két napja érkezett, rémtörténeteket mesél. Az alkonyi tázfények hajlamossá teszik Kaluzi uramat, hogy komolyan vegye szavait. Falvak elpusztítása, gyilkolás, rablás mindenfelé. A jobbágy elmondta azt is, hogy a tatár nem szívesen megy be az erdõkbe, a hegyek közé, nem szeret lóról leszállva harcolni. Erre alapozta a nemzetség feje a terveit. Már két napja felváltva járnak az emberek a folyót figyelni: megáll-e a jég? Mert ha igen…
Még két napja sincs, hogy kiadta a parancsot: az erdőbe, a Kewel hegyre vezetõ utakat be kell vágni, csak egyet szabad hagyni, de ott is álljon az út mellett elegendő kivágott fa, bokor. Mára már a falu rakodik odalenn. Felraknak a szekerekre mindent amit lehet, a jószág nagyja befogva, a többi majd halad a menettel, az apró jószág a szekereken a gyerekekkel. Mert Kaluzi uram eltökélte: ha faluját nem is, de jobbágyait s a jószágot menti, ahogy lehet.

Ásatás a Kálvária-dombon 2011/3

Ez nem templom, bazilika! 

– kiáltott fel az egyik lelkes látogató, amikor feljőve a Kálvária dombra meglátta a kiásott falak révén mára már látszó egykori templom méretét.

De haladjunk sorban.
Előkerült a déli templomfal egy részlete is, a hosszú keresztárok révén. Ugyanitt, eben az árokban sikerült kibontani a betöltődött – és szándékosan feltöltött rétegek alól – az egykori templomhajó ugyancsak padlótéglával fedett járószintjét. Meg kell hagyni, az idő, a hadjárások és az azután bekövetkkezett bontások megtették a maguk romboló hatását. Nincs egy ép padlótégla, van, ahol alig lehet kivenni a törmelékek alól a járószint mészhabarcsos felszínét. Az egykori főhajó közepén valami okból nagy mélyedés keletkezett, ezt a török hódoltság utáni időben az új lakosok úgy javították ki, hogy nagy köveket szórtak a gödörbe, és erre öntöttek kevés földet. Ugyancsak a járószintet fedő humuszos rétegből került elő az egyik – a kor datálása szempontjából igen fontos lelet – Luxemburgi Zsigmond császár (1387 - 1437 között magyar király) ezüst denárja.

Ásatás a Kálvária-dombon - 2011/2

Abban a könnyű helyzeben vagyok, nem kell megvárnom a teljes anyag feldolgozását, hogy írhassak a Kálvária-dombi feltárásról. Nem lévén régész, csak mint lelkes amatőr - de csekély szakmai tudással megalapozottan - írok az eredményekről.

Tovább mélyültek a kutatóárkok a Kálváriánál, tovább „jöttek” elő a falak, kicsit több is a kelleténél...

Domonkosfa XIII-dik századi templomalaprajzával illusztrálva megtekinthető, milyenek voltak *általában* a korai falusi templomok. Ilyen, ehez hasonló méretarányú és szerkezetű épület alaprajzi maradványai kell, hogy előkerüljenek a földből. (Természetesen: hasonló! nem pont ilyen!)